Irány a balaton

Június utolsó napjaiban Levivel kitaláltuk, hogy lemegyünk a balatoni nyaralójukba, de először engedélyt kellet kérnünk a szüleimtől. Ami mondhatni elég könnyen ment.
- Anya, Levivel elmennénk a nyaralójukba.
- Aha, jó persze menjetek csak.
- Zozó is jöhet?
- Aha, aha persze menjetek csak.
Ahogy már említettem csak úgy árad a szeretet a szüleimből. Más szülő aggódva kérdezné "lesznek ott felnőttek is". Arról meg ne is beszéljünk, hogy Levi is rájuk van bízva mert a szülei nincsenek otthon. Az apukája üzleti úton van, az anyukája pedig a nagyszülőket látogatja meg. Szerintem már elfelejtették, hogy rájuk bízták Levit, na mindegy végül is mi jártunk jól.
Nekünk meg persze több se kellet., már írtam is az SMS-t Borának.

• Zoé üzenete. Kiruccanunk a Balcsira, jössz!?
• Bora üzenete: Mikor?
• Zoé üzenete: Most.
• Bora üzenete: Persze, már pakolok is. Meddig maradunk?
• Zoé üzenete: Ma van péntek, akkor hétfő reggelig.
• Bora üzenete: Oksa mindjárt ott vagyok nálatok.

Mire Bora megérkezett mindenki készen volt. Indultunk is volna ha, egy nyávogó hang így nem szólt volna:

- Ti meg hová mentek nélkülem?

- Mi közöd van hozzá Kloé? - válaszoltam.

- Az, hogy én is megyek!

- Na már csak ez kellet! - súgtam Levi fülébe nagyot sóhajtva.

Napnyugta volt már mire Kloé összeszedte a dolgait, na meg persze a pasiját meg a barátnőjét. Amit kicsit furcsálltam, hogy anya elengedte velünk. Tehát így heten elindultunk a Balatonra egyenesen Szigligetre. Szerencsére még elértük az utolsó buszunkat.........