Mozi

Már az egész kis ötösünk tud Leviről és rólam. Nagyon örültek neki. Állításuk szerint "Már rossz volt nézni a szenvedésünket". Ettől függetlenül mindenki gratulált nekünk.

Alig egy héttel sulikezdés előtt Balla küldött egy e-mailt, hogy  kedden moziba mennek és, hogy örülne ha mi is mennék. Nem volt semmi dolgunk, ezért vissza írtam neki, hogy ott leszünk.

*kedd*

Nagyon sokat válogattam a cuccaim között, mire megtaláltam a tökéletes mozis öltözéket. Kellően csinos de mégsem kihívó. Kiegészítés képen egy övvel koronáztam meg az egészet. Úgy éreztem készen állok a mozizásra a jövendőbeli osztálytársaimmal. 

Az ajtóm nyikorogva kinyílott. Oda pillantottam, hogy még is ki kereshet. Bora lépett be a szobámba kissé megszeppenve. 

- Mi a baj? - faggattam rögtön.

- Leöntöttem a póló - szomorkodott.

- Mutasd!

Bora fehér blúzán egy hatalmas piros folt éktelenkedett. Azt se tudtam mit csináljak hirtelenjében. Megtapogattam. Az anyag teljesen beszívta, és ragadt a piros löttytől a kezem.

- Mégis mivel sikerült leöntened?

- Málnaszörppel - szégyellte el magát.

- Rá se ránts! Mindjárt keresünk neked valami csinit! - mosolyogtam rá.

Bora és az én méretem nagyjából egyezik. Úgyhogy megkapta a bordó "London" feliratú pólóm, ami jól passzolt a rövid farmer sortjához. 

- A fiúk már vajon készen vannak? - kérdeztem.

- Amikor eljöttem, Zozóék Tom telefonját keresték, mert szőrén-szálán eltűnt.

- Szerintem nézzük meg, hogy megtalálták-e!

- Rendben - bólintott rá a barátnőm.

- Én először még összeszedem Levit.

Átmentem Levihez, aki éppen a laptopja előtt görnyedt. Azt hittem lemegyek hídba. ugyan az a ruha volt rajta ami reggel. Egy melegítő és valami rongyos póló feszült rajta.

- Ugye csak viccelsz? - pislogtam - Nem gondoltad, hogy ebben jössz?

- Mért már indulunk? 

- Igen. Van két perced, hogy elkészülj! - morgolódtam.

- Nyugodj már meg egy kicsit! - lépett hozzám, és egy csókot nyomott a számra.

- Siess! - enyhült meg az arckifejezésem. 

Hagytam Levit készülődni, és átmentem a felderítőcsapatoz. Akik még mindig a telefont keresték.

- Tom biztos, hogy nem otthon hagytad? - faggattam.

- Nem. Emlékszem, hogy nálam volt mikor ideértem.

Körbefutottuk vagy háromszor a házat. Megmozgatunk minden apró tárgyat, hogy nem  bújt mögéjük a készülék. Hasztalan volt. Kezdtem azt hinni, hogy tényleg reménytelen a dolog. Mellesleg biztos voltam benne, hogy elkésünk. 

Közben megérkezett Levi, aki sokkal jobban nézett ki mint amikor fenn voltam nála. Egy térdnadrág volt rajta és egy atléta. 

- Mit kerestek? - érdeklődött Levi.

- Tom telefonját.

- Én tudom, hogy hol kéne megnéznie! - röhögött.

- Hol? - meredtem rá idegesen.

- A hátsó zsebében - röhögött továbbra is.

Tom belenyúl a hátsó zsebébe, és meglepetésére ott lapult a telefon.

- Kösz haver! - veregeti meg Tom Levi vállát - Ha te nem vagy, tuti nem találja meg ez a szerencsétlen banda! - biccent felénk.

Levi szakadt a röhögéstől. Engem addigra már teljesen kiidegeltek. Csak annyit akartam, hogy elinduljunk.

- Hosszú délután lesz ez a mai! - szívtam fel magam - Na akkor indulhatunk?

- Nem - vágott ijedt képet Zozó.

- Mi van, már megint? - tettem össze a két kezem.

- Semmi. Csak tudni akartam, hogy reagálsz rá - nevetett.

- Akkor újra megkérdezem, indulhatunk?

- Yes - bólintottak rá a többiek.

A három fiú egész úton lökte a hülye poénjaikat. Aszt hittem kitépem az összes hajszálam. Útközben Balla hívott, hogy megvegye-e a mi jegyeinket is, mert ha nem veszi át eladják. 

Mikor végre odaértünk, egyből kiszúrtam a tömegből Ballát. Nem volt ott mindenki az osztályból csak a jobb fejek.  Amit viszont nem néztem túl jó szemmel, hogy Encinek egy perc se kellet ahhoz, hogy kiszúrja Levit, és megpróbálja becserkészni.
- Enci! - kopogtattam meg a lány vállát, aki éppen a pasimmal enyelgett.
- Mi van? - szólalt meg flegmán.
- Jobb lenne, a szingli fiúkkal kezdenél ki! - fogalmaztam meg finoman a mondanivalómat.
- Mi közöd van neked ahhoz, hogy én kivel flörtölök?
- Hogy is mondjam? - gondolkodtam el - Szállj le a pasimról! - böktem ki.
- Fújj! - cincogott - Te vele jársz? - nézett Levire.
- Bocs! Ez van - röhögött Levi.
Enci elviharzott. Adtam egy szolid csókot Levi ajkaira, ő pedig átkarolt és így álldogáltunk a társaságban.
Balla odajött hozzám.
- Üdv csajszi! - csapott a levegőbe, mintha a haját söpörné hátra.
- Üdv! - utánoztam.
- Te lennél a híres Balla? - kérdezte Levi.
- Igen. Adnák autogramot is de most nem érek rá! - röhögött - Te meg a híres Levi?
- Ja. Híresebb mint mondják - kacsint rám.
- És, csajszi - nézett rám újra - tied lett az álom pasi? - úgy mondta mintha Levi ott se lett volna.
- Melyikre gondolsz az öt közül? - mikor kimondtam, láttam, hogy megjelennek Levi nevetőráncai.
- Arra a suttyóra aki Győrbe ment.
- Rajta már túl is vagyok - legyintettem.
Pár másodperc néma csend után mind a hármunkból kitört a nevetés.
Bementünk a moziba. Valami szörnyes robotos micsodát néztünk, mert a fiúk voltak többen ezért ők döntöttek. Nekik tetszett is, nekünk lányoknak már nem annyira.
Utána még beültünk a mekibe, mert a fejlődő szervezetnek nem elég egy kis popcorn meg nachos.
Vacsiztunk a mekiben, aztán mint egy csürhe, haza vonultunk.
Egy jó nap volt sok nevetéssel, és hülyéskedéssel.

Ha egy bőröd kinyílik...

"- Pedig az leszek, ha más fiúkkal kezdesz ki! - ingatta a fejét - Hiszen a barátnőm vagy!

- A barátnőd? - mosolyogtam.

- A barátnőm! - csókolt meg."

- Van egy ötletem! - vigyorogtam.

- Mondd!

- Menjünk el egy cukiba, és egy süti mellet megbeszéljük a dolgokat.

- Rendben - nyomott egy puszit a fejem búbjára Levi.

A szomszéd utcában lévő cukrászdába mentünk. Leültünk a törzshelyünkre, és a szokásosat rendeltük. (Levi egy dobostorta szeletet, én pedig egy szelet citromtortát kértem)  Amíg mind a ketten a saját kis sütinket majszoltuk, megbeszéltük az élet nagy dolgait. A gólyatábor, a kézilabda válogatást, na meg persze a kettőnk kapcsolatát.

- Megbocsátanál nekem egy pillanatra? - állt fel Levi a helyéről.

- Persze - nyeltem le az utolsó falatot.

Nem volt nehéz kitalálni, hogy WC-re megy, mert a telefonját az asztalon hagyta. 

Visszagondolva azt mondom, bárcsak ne hagyta volna ott a mobilját! Rezegni kezdett a telefon. A képernyőjén csak egy szám volt kiírva, azaz ismeretlen. Gondoltam felveszem, mert aki Levit ismeri az már velem is találkozott! Felvettem...

- Jó napot! - szólt a telefonba egy erős férfi hang - Én Kancsós István vagyok a Győri ETO vezető edzője.

- Jó napot, én pedig Makai Zoé Levi barátnője.

- És tudná őt adni?

- Nem, de szívesen megmondom, hogy mit üzent.

- Akkor átadná neki, hogy várjuk a válaszát.

- Mire? Ha szabad meg tudnom.

- Megkértük Levit, hogy jöjjön át a mi egyesületünkbe. Rég nem látott a vezetőség ilyen tehetséges játékost. De ő haza ment. Arra kértük, hogy adjon választ, hogy marad vagy jön. Azóta sem jelentkezett.

- Értem. Vegyék úgy, hogy mindenképp ott lesz, már holnap megy.

- Rendben köszönöm!

- Viszontlátásra!

- Viszlát!

Nagyon dühös voltam Levire. Meg se vártam míg visszaér, hogy együtt menjünk haza. Elviharzottam. 

Otthon első dogom volt bepakolni Levi bőröndjét. 

A sírás kerülgetett. Levi lépett be az ajtón, és szabadkozni kezdett.

- Zoé láttam, hogy beszéltél István bával., de most ezt muszáj megértened! - ült le mellém, mivel még mindig a bőrönd fölött görnyedtem.

- Mit, hogy hazudtál? - folytak le az első könnycseppjeim az arcomon. Kimondva még rosszabbul hangzott.

- Nem. Azt kell megértened, hogy veled akartam lenni!

- Ahhoz nem kellet volna hazudnod! - temettem az arcom a tenyerembe.

- De. Mivel visszaküldtél volna! Ahogy most is azt akarod tenni.

- A te érdekedben tettem!

- És ha én nem akarok elmenni? Ez eszedbe jutott már?

- Magamat okolnám azért, hogy nem élsz egy ilyen lehetőséggel!

- De ez az én döntésem, hogy nem megyek el! - simította meg a hátam - Saját akaratomból jöttem haza. Már nagyon hiányoztál! - mondta. Láttam rajta, hogy őt is a sírás kerülgeti, pedig nem az a fajta fiú.

- És mi lesz a karriereddel? - kérdeztem.

- Az legyen az én gondom! - mosolygott.

- Most már mind kettőnké! - dőltem hátra a mellkasának.

- Az kizárt dolog! - ölelt át.

- Kérdezhetek valamit? - hagytam rá az előző témát.

- Bármit.

- Hazudtál még valamiben? - pillantottam rá - Mert ha igen, inkább kezdjünk tiszta lappal!

- Igen, hazudtam még valamiben - sóhajtott, mint akit felkavar a dolog.

- Ó - sújtott le engem is.

- És erről elég sokszor hazudtam a múltban - egyre idegesebb lettem - Mindig azt mondtam, hogy csak és kizárólag barátként szeretlek.

- És? -emeltem fel szemöldököm.

- És én fülig beléd voltam zúgva!

- Óóó! -mosolyodtam el.

Megfordultam, hogy szembe legyek Levivel. Hosszasan megcsókoltam. 

- De azért én mégis örülnék, ha elmennél Győrbe, hiszen ösztöndíjat nyertél!

- Ne kezd megint! - figyelmeztetett.

- Jó rendben! - és újra megcsókoltam.

Örömkönnyek

Amikor haza értünk, még mindig hulla fáradt voltam. Nagy szenvedések közepette felcibáltam a bőröndöm az emeletre.
Amint kinyitottam az ajtót elállt a lélegzetem. Eldobtam mindent, ami a kezemben volt. Rohanni kezdtem.
Levi a falnak támaszkodva állta. Nem úgy nézett ki mint aki haragudna. Kicsit megvoltam zavarodva, hogy mit keresett otthon, de abban a pillanatban ez nem számított.
Ahogy Levi felé futottam kicsordultak a könnyeim. Mikor már majdnem odaértem hozzá, Levi ellökte magát a faltól. Tudta, hogy mire készülök, mert abban a pillanatban elrugaszkodtam a földtől. A kezeimmel a nyakát kulcsoltam át a lábaimmal pedig a derekát. Levi magához húzott, hogy le ne essek.
Megcsókoltam.  A vállára hajtottam a fejem, és beszívtam az illatát, amit már egy hete nem érezettem. A könnyeimtől Levi pólója tiszta víz lett.
- Beszélni akartál velem, nem!?
- Szeretlek! - böktem ki szipogva.
- Én is szeretlek!
Levi elvette az egyik kezét a derekamról, én pedig még szorosabban kapaszkodtam belé. Kisöpörte a szememből a hajam, és letörölte a könnyeim.
- Sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled ahogy! - mondtam.
- Nincs mit sajnálnod, az én hülyeségem miatt voltál szomorú! - ingatta a fejét.
- Nem is! Csak én nem örültem neked és Esztinek! - sóhajtottam - Tényleg mi van Esztivel?
- Nem akarta elfogadni, hogy Győrbe megyek, úgyhogy ejtettem - rántotta meg a vállát.
- Akkor csak mi ketten?
- Csak mi ketten! - ismételte meg amit mondtam.
Előre hajolt, úgyhogy tényleg rajta csüngtem, majd megcsókolt.
- Most már leteszlek, mert elég nehéz vagy egy idő után!
- Az nem lehet, hogy te vagy a gyenge és nem én nehéz?
- Lehet! - tett le, és nevetett velem együtt. Hiszen a karján kidudorodik a bicepsze.
- Hogyhogy itthon vagy? - szegeztem neki a kérdést.
- Hát nem egyértelmű?
- Nem!
- Miattad!
- Aha, persze - bólogattam hevesen - és mi az igazság?
- Kiestem. Nem voltam benne a legjobb ötben.
- Pedig én biztos voltam benne, hogy sikerülni fog! - szomorodtam el.
- Én így is nyertem!
- És mit kaptál? - kíváncsiskodtam.
- Téged! - mosolygott rám.
Elpirultam. Nem szoktam zavarba jönni ilyen könnyen.
- És milyen volt a tábor? - kérdezte.
- Nagyon jó! Van egy tök jó fej srác!
- Tényleg? És hogy hívják?
- Ábrisnak, de mindenki csak Ballának becézi.
- Nekem nem tetszik ez a sráci! - hunyorított.
- Ne legyél már ennyire féltékeny! - löktem oldalba.
- Pedig az leszek, ha más fiúkkal kezdesz ki! - ingatta a fejét - Hiszen a barátnőm vagy!
- A barátnőd? - mosolyogtam.
- A barátnőm! - csókolt meg.
Ez a nap a szívemnek a legkedvesebb! Augusztus 18.

Sms szakítás

Szerdán hajókáztunk. Csütörtökön, pedig lementünk a strandra. Nem történt semmi különösebb dolog. Levi hívott csütörtök este, de nem vettem fel, hogy őszinte legyek nem telefonon akartam közölni vele, hogy hogyan is érzek iránta. Azért, hogy mégis megnyugtassam, hogy élek dobtam neki egy smst.
Zoé üzenete: Szia! Élek, csak most nem tudom felvenni a telefont. :(
Levi üzenete: Szia! Azért örültem volna ha tudunk legalább egy percet beszélni, hogy halljam a hangod!
"Hogy halljam a hangod" azt hittem, mindjárt kiugrok a bőrömből. Felakartam hívni, de tudtam, hogy nem szabad.
Zoé üzenete: Aha én is....
Levi üzenete: Csak elakartam mondani valamit... De most már mindegy. Menj és érezd magad jól!
Zoé üzenete: Mit akartál mondani?
Levi üzenete: Zoé, most már teljesen mindegy. Nincs rám időd, megértem.
Zoé üzenete: Levi ne csináld ezt!
Levi üzenete: Tudom, hogy elszúrtam mindent kettőnk közt, de legalább ne játszd, hogy még számítok neked!
Zoé üzenete: Igen is számítasz!
Levi üzenete: Mért? Talán te is úgy szeretsz, ahogy én téged?
Zoé üzenete: Levi, én nem is tudom mit mondjak!
Levi üzenete: Gondoltam!
Zoé üzenete: Levi, én ezt nem sms-ben szeretném megbeszélni veled.
Levi üzenete: Szeretnéd látni a csalódott arcom, mikor lekoptatsz? Ha? Erről lenne szó?
Zoé üzenete: Levi tudod, hogy soha nem csinálnék veled ilyet.
A könnyeim eláztatták az arcom. Csak homályosan láttam a telefonom kijelzőjét.
Levi üzenete. Már nem is tudom mit higgyek Zoé!
Zoé üzenete: Neked nem jelent semmit tíz évnyi barátság?
Nem kaptam rá választ.
Bementem a lánymosdóba ahol kedvemre kisírhattam magam. A tükörbe nézve láttam, hogy a szemeim vörösek, és az arcom feldagadt. A falnak dőlve üldögéltem a koszos járólapon. Minden percben a telefonomat lestem, hogy hátha hív Levi.
Bora lépett be az ajtón.
- Zoé! Már mindenütt kerestünk!
- Én itt voltam - szipogtam.
- Mi történt?
- Szerintem Levi szakított velem! - sopánkodtam.
- De hát össze se jöttetek!
- Barátkén szakított velem.
- Zoé, úgy sajnálom.
- Nem kell! Én azt akarom, hogy Levinek a legjobb legyen, és a az neki a legjobb, hogy nem vagyunk barátok. Ám legyen! - szomorkodtam - De azért, kicsit fáj, hogy így itt hagyott.
- Gyere! Tudom mi vidít majd fel!
- Nem hiszem, hogy most bármi is mosolyt csalna az arcomra!
- Utolsó éjszakai buli van!
- Hol?
- Lenn az alsó szinten, a nagyteremben.
- Tudod mit? Talán kikapcsol egy kicsit!
Tényleg jó buli volt. Sokat nevettünk, és táncoltunk. Már ha táncnak lehet nevezni azt amit csináltunk. Hajnali háromkor jöttek le a tanárok, és feltoloncoltak minket a szobáinkba. Állításuk szerint "Felvertük a környékbelieket!"
Pénteken reggel nyolckor ébresztő volt. Hulla fáradtan pakoltuk össze a holminkat. Majd tíz óra fele megérkezett a fuvarunk. Végig aludtam az egész autó utat, ahogy mindenki más is.