Befejezés

Sajnos bezárom a blogot, és nem is fogja megnyitni újra kapuit. Levi és Zoé storyja itt ért véget. Nehéz búcsú lesz, de sajnos sok a dolgom és nem tudok két bloggal foglalkozni. Az Angyalok vigyáznak ránk továbbra is várja vendégeit, de lassan az is befejeződik az a történet is. Viszont 5SOS rajongóknak figyelmébe ajánlom a későbbiekben induló fanfictionomoat.
De, hogy méltó legyek ehhez a bloghoz, szeretnék köszönetet mondani, mindenkinek aki támogatott, és olvasott. Igazából nem is tudom mit mondhatnék, még mert nekem is fáj a búcsú.
És még egyszer Köszönöm!

Levi féltékeny

Az egész kis kellemes ébresztőben volt részem a suli első napján. Levi egy lágy csókot nyomott az ajkaimra, amitől rögtön felpattantak a szemeim. Éles fény szűrődött be a szobámba, amitől úgy éreztem magam, hogy meg fogok vakulni. A szemeim elé kaptam a kezem, és visszadőltem az ágyba.

- Hagyj aludni! - morogtam.

- Kelj fel álomszuszék! - unszolt.

- De én nem – nyökögtem.

- Nekem mindegy.

Kiment a szobából, és reméltem, hogy vissza se jön az elkövetkező pár órában. De tévedtem. Percekkel később nyikorogva nyílt az ajtóm, majd egy vödör jég hideg víz érintkezett a bőrömmel.

- Áá! - sikítottam, és gyors tempóban ugrottam ki az ágyamból.

- Ez a beszéd! - bólogatott elégedetten.

- Ha még egyszer le mersz öntené, én esküszöm, hogy... - fenyegetőztem.

- Mi lesz? - kérdezte incselkedve.

- Hát ömm... - gondolkoztam el.

- Aha értem!

Majd közelebb lépett hozzám átkarolt, és gyengéden megcsókolt. Kezemet a hajába túrtam ami csurom vizes volt, valószínűleg az ébresztőm előtt fürödhetett meg.

- Nekem fel kéne öltöznöm! - céloztam arra, hogy még mindig pizsiben éldogálok ott.

- Ugyan már nekem így is tetszel! - nevetett fel.

- Azt értem, de lehet, hogy az igazgatónak már nem fog annyira bejönni a dolog! - nevetek vele.

- Akkor hagylak is!

Elindulta az ajtó fel. Kezeink lassan engedtek a szorításból, ugyanis egészen addig ujjaink egymásba fonódva karoltak egymásba.

Miután kilépett az ajtón, elkezdtem kutatni a szekrényembe. Elég bizonytalan voltam, hogy miben menjek, ugyanis a mi sulinkban nem kötelező az ünneplő se az egyenruha.

Végül is egy mintás fehér póló, és egy farmer sort mellet döntöttem, ugyanis javában tombolt a nyár ezen a napon.

A fürdőbe jutás egy másik akadály volt amit túl kellet lépnem.

- Kloé már másfél órája benn vagy! - üvöltözött Zozó mikor éppen odaértem – Belefulladtál a WC-be vagy mi van?

Az ikertesóm elég ramaty állapotban volt, a haja szanaszéjjel állt. A szemei alatt a fáradság jeleit véltem felfedezni. Az arcáról le lehetett olvasni, hogy milyen dühös.

- Képzeld még csak most kezdtem el készülődni, ugyanis egész eddig a szempillaspirálom kerestem ! - érkezett a válasz.

- Ha végre megtaláltad kifáradnál onnan? - dühöngött Zozó.

- Nem találtam meg, de helyette Zoéét használom.

- Ó te kis nyavalyás! Ha kijössz én tuti megfojtalak! – üvöltöttem be. Ugyanis utálom ha más használj az én sminkjeim, és ezt ő is tudta.

- Ezzel nem fogod kicsalni! - meredt rám idegesen a bátyám.

- Örüljetek a fejteknek, végeztem! - tört ki Kloé, majd elviharzott a szobájába.

Ez megy nálunk kb. minden nap. Ugyanis két fürdő van a házba, de minekünk hármunknak egy fürdő jutott, mert a másikat csak a szüleink használhatják.

Elindultam az ajtó felé, de Zozó visszarántott.

- Azt próbáld meg! - célzott rá, hogyha bemegyek, halál a fejemre.

Elkezdtünk harcolni a bejutásért, de mivel volt pár centi előnyöm, így én léptem be elsőként.

- Haha – mondtam neki sunyi mosollyal, majd az orrára csaptam az ajtót.

- Ajj már! - hallatszott a sóhaj kintről.

Megálltam a tükör előtt, hogy neki kezdhessek a készülődésnek. Megmostam a foga. A hajam úgy fontam össze, hogy a vállamra omoljon. A külsőm pedig megfűszereztem egy leheletnyi sminkkel.

Kilépve az ajtón nyomtam Zozó arcára egy puszit.

- Látom bal lábbal keltél fel! - mondtam neki, majd dörmögött valamit, és bement a fürdőbe.

Leviharzottam a konyhába ahol már várt a reggeli rántottám.

- Zozó hol van? Már vagy két órája indult el a fürdőbe – hitetlenkedett anya.

Összekuncogtunk a mellettem ülő húgommal, akivel az utóbbi időben egész jóban vagyunk.

- Szerintem belefulladt a WC-be! - viháncolt Kloé.

- Igazad lehet! – bólogattam – Én be se jutottam a fürdőbe! - sóhajtottam fel tragikusan.

- Na de ez már több mint sok! - ingatta a fejét anya, majd felviharzott az emeletre, hogy kiráncigálja Zozót onnan.

Összepacsiztam Kloéval, majd a bejárati ajtóhoz szaladtam. Ugyanis valaki heves csengetésbe kezdett.

Az ajtó túloldalán Bora állt talpig garbóban. Egy pillanatra némán álltunk egymással szemben, majd kitört belőlem a nevetés.

- Ó Zoé segíts! - kérlelt – Anya ebben küldött el, ugyanis ő is ebben kezdte a gimit, és szerette volna ha én is ebben kezdem – sóhajtott – De én egyáltalán nem akarok ebben menni suliban, arról nem is beszélve, ha Zozó meglát így tuti kiszeret belőlem.

- Gyere! - húztam be magam mögött az ajtót – Kerülő úton megyünk nehogy meglásson Zozó.

Átmentünk a szomszéd ház elé majd becsengettünk Leviékhez, ugyanis a telóm a mi házunkban maradt. Levi anyukája nyitott nekünk ajtót.

- Sziasztok lányok! - mosolygott ránk – Bora ma kifejezetten csinos vagy – jegyezte meg. Összeszorítottam az ajkaim, hogy nehogy elröhögjem magam – És persze te is Zoé mint minden nap – tette hozzá.

- Felmehetnénk Levihez? - érdeklődtem.

- Persze, de mért nem a te szobádon keresztül mentek?

- Azt hosszú lenne elmagyarázni!

Felrohantam Levi szobájáig, magam mögött cibálva Borát. Kopogás nélkül rontottunk be.

Levi felkapta a fejét, ugyanis mikor beléptünk a laptopja képernyőjére meredt. Nem kérdezett semmit, még csak nem is köszönt, ő is önfeledt nevetésbe kezdett Bora látványától.

A szobámba lépve kerestem neki valami hordható ruhát, amitől nem lesz nevetség tárgya.

- De anya még csak most mentem be! - hallatszott a hang a falak túloldaláról.

- Ez nem Zozó volt? - értetlenkedett a barátnőm de.

- De – bólintottam – Anya valószínű most ráncigálja ki a fürdőből!

- Tessék? - hitetlenkedett.

- Ja kicsit megtréfáltuk Kloéval! - legyintettem, olyan semmit mondóan.

Mikor végeztünk, összeszedtünk mindenkit a házból, és a ház elől. Ugyanis Tom elmondása szerint már vagy egy fél éve ott ácsorgott.

A Tom és Zozó gördeszkájukon gurultak előttünk. Mi meg hárman hátul sétáltunk. Egyik oldalamon Levi állt, akinek a markát szorongattam, a másik oldalamon pedig Bora, akivel arról tárgyaltunk, hogy milyen lesz ez az év.

Már messziről kiszúrtam az osztályom akik az ajtóban ácsorogtak. Bár csak egy hetet töltöttem velük, mindenki megragadt.

- Sziasztok! - int nekünk Balla, hogy menjünk oda – Lemaradtatok arról, hogy Pálinkás megeszik egy egész csípős paprikát – röhögött.

A fiúra pillantottam aki, épp a nyelvét vakargatta, gondolom az íz eltávolításának az érdekében.

- Asszem szép négy évnek nézünk elébe! -sóhajtottam.

Az egész csapat feltódult a terembe. Három osztályfőnökit, és az évzárót ültük végig.

Mikor mind ennek vége lett, mindenki haza indult volna.

- Ne, álljatok meg! - állta el a kiutat Tom.

- Mi van? - nyávogott Enci.

- Kérlek szépen elmaradt a sulikezdős szelfi.

Tom felugrott egy asztalra, majd mindenki mögé csődült. Lőtt pár képet, majd az osztály nagy része távozott.

- Ha már szelfi - ugrott mellém Balla – ,akkor csináljuk rendesen! - olyan hirtelen ért az egész, hogy az első pár képnél csak pislogtam.

Levire tekintettem, akinek az arckifejezése, nem volt valami elragadó. Úgy látszik, nem nagyon tetszik neki, hogy Ballával jóban vagyok. De sajnálom ez van, ő most már a fiúm, és el kell fogadnia a tényt, hogy Balla lett az új régi ő.

Mozi

Már az egész kis ötösünk tud Leviről és rólam. Nagyon örültek neki. Állításuk szerint "Már rossz volt nézni a szenvedésünket". Ettől függetlenül mindenki gratulált nekünk.

Alig egy héttel sulikezdés előtt Balla küldött egy e-mailt, hogy  kedden moziba mennek és, hogy örülne ha mi is mennék. Nem volt semmi dolgunk, ezért vissza írtam neki, hogy ott leszünk.

*kedd*

Nagyon sokat válogattam a cuccaim között, mire megtaláltam a tökéletes mozis öltözéket. Kellően csinos de mégsem kihívó. Kiegészítés képen egy övvel koronáztam meg az egészet. Úgy éreztem készen állok a mozizásra a jövendőbeli osztálytársaimmal. 

Az ajtóm nyikorogva kinyílott. Oda pillantottam, hogy még is ki kereshet. Bora lépett be a szobámba kissé megszeppenve. 

- Mi a baj? - faggattam rögtön.

- Leöntöttem a póló - szomorkodott.

- Mutasd!

Bora fehér blúzán egy hatalmas piros folt éktelenkedett. Azt se tudtam mit csináljak hirtelenjében. Megtapogattam. Az anyag teljesen beszívta, és ragadt a piros löttytől a kezem.

- Mégis mivel sikerült leöntened?

- Málnaszörppel - szégyellte el magát.

- Rá se ránts! Mindjárt keresünk neked valami csinit! - mosolyogtam rá.

Bora és az én méretem nagyjából egyezik. Úgyhogy megkapta a bordó "London" feliratú pólóm, ami jól passzolt a rövid farmer sortjához. 

- A fiúk már vajon készen vannak? - kérdeztem.

- Amikor eljöttem, Zozóék Tom telefonját keresték, mert szőrén-szálán eltűnt.

- Szerintem nézzük meg, hogy megtalálták-e!

- Rendben - bólintott rá a barátnőm.

- Én először még összeszedem Levit.

Átmentem Levihez, aki éppen a laptopja előtt görnyedt. Azt hittem lemegyek hídba. ugyan az a ruha volt rajta ami reggel. Egy melegítő és valami rongyos póló feszült rajta.

- Ugye csak viccelsz? - pislogtam - Nem gondoltad, hogy ebben jössz?

- Mért már indulunk? 

- Igen. Van két perced, hogy elkészülj! - morgolódtam.

- Nyugodj már meg egy kicsit! - lépett hozzám, és egy csókot nyomott a számra.

- Siess! - enyhült meg az arckifejezésem. 

Hagytam Levit készülődni, és átmentem a felderítőcsapatoz. Akik még mindig a telefont keresték.

- Tom biztos, hogy nem otthon hagytad? - faggattam.

- Nem. Emlékszem, hogy nálam volt mikor ideértem.

Körbefutottuk vagy háromszor a házat. Megmozgatunk minden apró tárgyat, hogy nem  bújt mögéjük a készülék. Hasztalan volt. Kezdtem azt hinni, hogy tényleg reménytelen a dolog. Mellesleg biztos voltam benne, hogy elkésünk. 

Közben megérkezett Levi, aki sokkal jobban nézett ki mint amikor fenn voltam nála. Egy térdnadrág volt rajta és egy atléta. 

- Mit kerestek? - érdeklődött Levi.

- Tom telefonját.

- Én tudom, hogy hol kéne megnéznie! - röhögött.

- Hol? - meredtem rá idegesen.

- A hátsó zsebében - röhögött továbbra is.

Tom belenyúl a hátsó zsebébe, és meglepetésére ott lapult a telefon.

- Kösz haver! - veregeti meg Tom Levi vállát - Ha te nem vagy, tuti nem találja meg ez a szerencsétlen banda! - biccent felénk.

Levi szakadt a röhögéstől. Engem addigra már teljesen kiidegeltek. Csak annyit akartam, hogy elinduljunk.

- Hosszú délután lesz ez a mai! - szívtam fel magam - Na akkor indulhatunk?

- Nem - vágott ijedt képet Zozó.

- Mi van, már megint? - tettem össze a két kezem.

- Semmi. Csak tudni akartam, hogy reagálsz rá - nevetett.

- Akkor újra megkérdezem, indulhatunk?

- Yes - bólintottak rá a többiek.

A három fiú egész úton lökte a hülye poénjaikat. Aszt hittem kitépem az összes hajszálam. Útközben Balla hívott, hogy megvegye-e a mi jegyeinket is, mert ha nem veszi át eladják. 

Mikor végre odaértünk, egyből kiszúrtam a tömegből Ballát. Nem volt ott mindenki az osztályból csak a jobb fejek.  Amit viszont nem néztem túl jó szemmel, hogy Encinek egy perc se kellet ahhoz, hogy kiszúrja Levit, és megpróbálja becserkészni.
- Enci! - kopogtattam meg a lány vállát, aki éppen a pasimmal enyelgett.
- Mi van? - szólalt meg flegmán.
- Jobb lenne, a szingli fiúkkal kezdenél ki! - fogalmaztam meg finoman a mondanivalómat.
- Mi közöd van neked ahhoz, hogy én kivel flörtölök?
- Hogy is mondjam? - gondolkodtam el - Szállj le a pasimról! - böktem ki.
- Fújj! - cincogott - Te vele jársz? - nézett Levire.
- Bocs! Ez van - röhögött Levi.
Enci elviharzott. Adtam egy szolid csókot Levi ajkaira, ő pedig átkarolt és így álldogáltunk a társaságban.
Balla odajött hozzám.
- Üdv csajszi! - csapott a levegőbe, mintha a haját söpörné hátra.
- Üdv! - utánoztam.
- Te lennél a híres Balla? - kérdezte Levi.
- Igen. Adnák autogramot is de most nem érek rá! - röhögött - Te meg a híres Levi?
- Ja. Híresebb mint mondják - kacsint rám.
- És, csajszi - nézett rám újra - tied lett az álom pasi? - úgy mondta mintha Levi ott se lett volna.
- Melyikre gondolsz az öt közül? - mikor kimondtam, láttam, hogy megjelennek Levi nevetőráncai.
- Arra a suttyóra aki Győrbe ment.
- Rajta már túl is vagyok - legyintettem.
Pár másodperc néma csend után mind a hármunkból kitört a nevetés.
Bementünk a moziba. Valami szörnyes robotos micsodát néztünk, mert a fiúk voltak többen ezért ők döntöttek. Nekik tetszett is, nekünk lányoknak már nem annyira.
Utána még beültünk a mekibe, mert a fejlődő szervezetnek nem elég egy kis popcorn meg nachos.
Vacsiztunk a mekiben, aztán mint egy csürhe, haza vonultunk.
Egy jó nap volt sok nevetéssel, és hülyéskedéssel.

Ha egy bőröd kinyílik...

"- Pedig az leszek, ha más fiúkkal kezdesz ki! - ingatta a fejét - Hiszen a barátnőm vagy!

- A barátnőd? - mosolyogtam.

- A barátnőm! - csókolt meg."

- Van egy ötletem! - vigyorogtam.

- Mondd!

- Menjünk el egy cukiba, és egy süti mellet megbeszéljük a dolgokat.

- Rendben - nyomott egy puszit a fejem búbjára Levi.

A szomszéd utcában lévő cukrászdába mentünk. Leültünk a törzshelyünkre, és a szokásosat rendeltük. (Levi egy dobostorta szeletet, én pedig egy szelet citromtortát kértem)  Amíg mind a ketten a saját kis sütinket majszoltuk, megbeszéltük az élet nagy dolgait. A gólyatábor, a kézilabda válogatást, na meg persze a kettőnk kapcsolatát.

- Megbocsátanál nekem egy pillanatra? - állt fel Levi a helyéről.

- Persze - nyeltem le az utolsó falatot.

Nem volt nehéz kitalálni, hogy WC-re megy, mert a telefonját az asztalon hagyta. 

Visszagondolva azt mondom, bárcsak ne hagyta volna ott a mobilját! Rezegni kezdett a telefon. A képernyőjén csak egy szám volt kiírva, azaz ismeretlen. Gondoltam felveszem, mert aki Levit ismeri az már velem is találkozott! Felvettem...

- Jó napot! - szólt a telefonba egy erős férfi hang - Én Kancsós István vagyok a Győri ETO vezető edzője.

- Jó napot, én pedig Makai Zoé Levi barátnője.

- És tudná őt adni?

- Nem, de szívesen megmondom, hogy mit üzent.

- Akkor átadná neki, hogy várjuk a válaszát.

- Mire? Ha szabad meg tudnom.

- Megkértük Levit, hogy jöjjön át a mi egyesületünkbe. Rég nem látott a vezetőség ilyen tehetséges játékost. De ő haza ment. Arra kértük, hogy adjon választ, hogy marad vagy jön. Azóta sem jelentkezett.

- Értem. Vegyék úgy, hogy mindenképp ott lesz, már holnap megy.

- Rendben köszönöm!

- Viszontlátásra!

- Viszlát!

Nagyon dühös voltam Levire. Meg se vártam míg visszaér, hogy együtt menjünk haza. Elviharzottam. 

Otthon első dogom volt bepakolni Levi bőröndjét. 

A sírás kerülgetett. Levi lépett be az ajtón, és szabadkozni kezdett.

- Zoé láttam, hogy beszéltél István bával., de most ezt muszáj megértened! - ült le mellém, mivel még mindig a bőrönd fölött görnyedtem.

- Mit, hogy hazudtál? - folytak le az első könnycseppjeim az arcomon. Kimondva még rosszabbul hangzott.

- Nem. Azt kell megértened, hogy veled akartam lenni!

- Ahhoz nem kellet volna hazudnod! - temettem az arcom a tenyerembe.

- De. Mivel visszaküldtél volna! Ahogy most is azt akarod tenni.

- A te érdekedben tettem!

- És ha én nem akarok elmenni? Ez eszedbe jutott már?

- Magamat okolnám azért, hogy nem élsz egy ilyen lehetőséggel!

- De ez az én döntésem, hogy nem megyek el! - simította meg a hátam - Saját akaratomból jöttem haza. Már nagyon hiányoztál! - mondta. Láttam rajta, hogy őt is a sírás kerülgeti, pedig nem az a fajta fiú.

- És mi lesz a karriereddel? - kérdeztem.

- Az legyen az én gondom! - mosolygott.

- Most már mind kettőnké! - dőltem hátra a mellkasának.

- Az kizárt dolog! - ölelt át.

- Kérdezhetek valamit? - hagytam rá az előző témát.

- Bármit.

- Hazudtál még valamiben? - pillantottam rá - Mert ha igen, inkább kezdjünk tiszta lappal!

- Igen, hazudtam még valamiben - sóhajtott, mint akit felkavar a dolog.

- Ó - sújtott le engem is.

- És erről elég sokszor hazudtam a múltban - egyre idegesebb lettem - Mindig azt mondtam, hogy csak és kizárólag barátként szeretlek.

- És? -emeltem fel szemöldököm.

- És én fülig beléd voltam zúgva!

- Óóó! -mosolyodtam el.

Megfordultam, hogy szembe legyek Levivel. Hosszasan megcsókoltam. 

- De azért én mégis örülnék, ha elmennél Győrbe, hiszen ösztöndíjat nyertél!

- Ne kezd megint! - figyelmeztetett.

- Jó rendben! - és újra megcsókoltam.

Örömkönnyek

Amikor haza értünk, még mindig hulla fáradt voltam. Nagy szenvedések közepette felcibáltam a bőröndöm az emeletre.
Amint kinyitottam az ajtót elállt a lélegzetem. Eldobtam mindent, ami a kezemben volt. Rohanni kezdtem.
Levi a falnak támaszkodva állta. Nem úgy nézett ki mint aki haragudna. Kicsit megvoltam zavarodva, hogy mit keresett otthon, de abban a pillanatban ez nem számított.
Ahogy Levi felé futottam kicsordultak a könnyeim. Mikor már majdnem odaértem hozzá, Levi ellökte magát a faltól. Tudta, hogy mire készülök, mert abban a pillanatban elrugaszkodtam a földtől. A kezeimmel a nyakát kulcsoltam át a lábaimmal pedig a derekát. Levi magához húzott, hogy le ne essek.
Megcsókoltam.  A vállára hajtottam a fejem, és beszívtam az illatát, amit már egy hete nem érezettem. A könnyeimtől Levi pólója tiszta víz lett.
- Beszélni akartál velem, nem!?
- Szeretlek! - böktem ki szipogva.
- Én is szeretlek!
Levi elvette az egyik kezét a derekamról, én pedig még szorosabban kapaszkodtam belé. Kisöpörte a szememből a hajam, és letörölte a könnyeim.
- Sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled ahogy! - mondtam.
- Nincs mit sajnálnod, az én hülyeségem miatt voltál szomorú! - ingatta a fejét.
- Nem is! Csak én nem örültem neked és Esztinek! - sóhajtottam - Tényleg mi van Esztivel?
- Nem akarta elfogadni, hogy Győrbe megyek, úgyhogy ejtettem - rántotta meg a vállát.
- Akkor csak mi ketten?
- Csak mi ketten! - ismételte meg amit mondtam.
Előre hajolt, úgyhogy tényleg rajta csüngtem, majd megcsókolt.
- Most már leteszlek, mert elég nehéz vagy egy idő után!
- Az nem lehet, hogy te vagy a gyenge és nem én nehéz?
- Lehet! - tett le, és nevetett velem együtt. Hiszen a karján kidudorodik a bicepsze.
- Hogyhogy itthon vagy? - szegeztem neki a kérdést.
- Hát nem egyértelmű?
- Nem!
- Miattad!
- Aha, persze - bólogattam hevesen - és mi az igazság?
- Kiestem. Nem voltam benne a legjobb ötben.
- Pedig én biztos voltam benne, hogy sikerülni fog! - szomorodtam el.
- Én így is nyertem!
- És mit kaptál? - kíváncsiskodtam.
- Téged! - mosolygott rám.
Elpirultam. Nem szoktam zavarba jönni ilyen könnyen.
- És milyen volt a tábor? - kérdezte.
- Nagyon jó! Van egy tök jó fej srác!
- Tényleg? És hogy hívják?
- Ábrisnak, de mindenki csak Ballának becézi.
- Nekem nem tetszik ez a sráci! - hunyorított.
- Ne legyél már ennyire féltékeny! - löktem oldalba.
- Pedig az leszek, ha más fiúkkal kezdesz ki! - ingatta a fejét - Hiszen a barátnőm vagy!
- A barátnőd? - mosolyogtam.
- A barátnőm! - csókolt meg.
Ez a nap a szívemnek a legkedvesebb! Augusztus 18.

Sms szakítás

Szerdán hajókáztunk. Csütörtökön, pedig lementünk a strandra. Nem történt semmi különösebb dolog. Levi hívott csütörtök este, de nem vettem fel, hogy őszinte legyek nem telefonon akartam közölni vele, hogy hogyan is érzek iránta. Azért, hogy mégis megnyugtassam, hogy élek dobtam neki egy smst.
Zoé üzenete: Szia! Élek, csak most nem tudom felvenni a telefont. :(
Levi üzenete: Szia! Azért örültem volna ha tudunk legalább egy percet beszélni, hogy halljam a hangod!
"Hogy halljam a hangod" azt hittem, mindjárt kiugrok a bőrömből. Felakartam hívni, de tudtam, hogy nem szabad.
Zoé üzenete: Aha én is....
Levi üzenete: Csak elakartam mondani valamit... De most már mindegy. Menj és érezd magad jól!
Zoé üzenete: Mit akartál mondani?
Levi üzenete: Zoé, most már teljesen mindegy. Nincs rám időd, megértem.
Zoé üzenete: Levi ne csináld ezt!
Levi üzenete: Tudom, hogy elszúrtam mindent kettőnk közt, de legalább ne játszd, hogy még számítok neked!
Zoé üzenete: Igen is számítasz!
Levi üzenete: Mért? Talán te is úgy szeretsz, ahogy én téged?
Zoé üzenete: Levi, én nem is tudom mit mondjak!
Levi üzenete: Gondoltam!
Zoé üzenete: Levi, én ezt nem sms-ben szeretném megbeszélni veled.
Levi üzenete: Szeretnéd látni a csalódott arcom, mikor lekoptatsz? Ha? Erről lenne szó?
Zoé üzenete: Levi tudod, hogy soha nem csinálnék veled ilyet.
A könnyeim eláztatták az arcom. Csak homályosan láttam a telefonom kijelzőjét.
Levi üzenete. Már nem is tudom mit higgyek Zoé!
Zoé üzenete: Neked nem jelent semmit tíz évnyi barátság?
Nem kaptam rá választ.
Bementem a lánymosdóba ahol kedvemre kisírhattam magam. A tükörbe nézve láttam, hogy a szemeim vörösek, és az arcom feldagadt. A falnak dőlve üldögéltem a koszos járólapon. Minden percben a telefonomat lestem, hogy hátha hív Levi.
Bora lépett be az ajtón.
- Zoé! Már mindenütt kerestünk!
- Én itt voltam - szipogtam.
- Mi történt?
- Szerintem Levi szakított velem! - sopánkodtam.
- De hát össze se jöttetek!
- Barátkén szakított velem.
- Zoé, úgy sajnálom.
- Nem kell! Én azt akarom, hogy Levinek a legjobb legyen, és a az neki a legjobb, hogy nem vagyunk barátok. Ám legyen! - szomorkodtam - De azért, kicsit fáj, hogy így itt hagyott.
- Gyere! Tudom mi vidít majd fel!
- Nem hiszem, hogy most bármi is mosolyt csalna az arcomra!
- Utolsó éjszakai buli van!
- Hol?
- Lenn az alsó szinten, a nagyteremben.
- Tudod mit? Talán kikapcsol egy kicsit!
Tényleg jó buli volt. Sokat nevettünk, és táncoltunk. Már ha táncnak lehet nevezni azt amit csináltunk. Hajnali háromkor jöttek le a tanárok, és feltoloncoltak minket a szobáinkba. Állításuk szerint "Felvertük a környékbelieket!"
Pénteken reggel nyolckor ébresztő volt. Hulla fáradtan pakoltuk össze a holminkat. Majd tíz óra fele megérkezett a fuvarunk. Végig aludtam az egész autó utat, ahogy mindenki más is.

Gólyatábor második nap

"- Nem tudom ki az a Levi gyerek, de valami biztos. te szerelmes vagy!"
- Nem. Nem, és nem. Az nem lehet hiszen már vagy tíz éve ismerem. Arra csak rájöttem volna, hogy szerelmes vagyok belé.
- Ne játszd az értetlent, mert te magad mondtad, hogy nem vagy az!
- De ő Levi!
- De ő a szerelmed! - utánozott Balla lányos hangon.
Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy ezt mindenki így gondolja a környezetemben. Mikor Zozó azt mondta, hogy "Erre neked kell rájönnöd Zoé". Akkor arra célzott, hogy azért vagyok Esztire féltékeny, mert szerelmes vagyok Levibe. Vagy éppen az mikor Borának meséltem, hogy Levi megcsókolt a pályaudvaron. Hazudott. Azt mondta, hogy "Ez biztos azért volt, mert Levi is attól félt, hogy soha többé nem fog látni." Onnét tudom, hogy átejtett, mert mikor Bora hazudik megdörzsöli az orrát.
- Hát nem is tudom Balla.... - ódzkodtam attól, hogy hangosan is kimondjam, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba.
- Pedig jobban teszed, ha minél előbb rá jössz, és közlöd ezzel a Levi gyerekkel is. Mondjuk én biztos nem lennék ennyire kitartó csak egy lány kedvéért. Végül is a ti dolgotok, én nem akarok beleavatkozni.
Kedden múzeumba mentünk. Negyed óra se kellett ahhoz, hogy kitiltsanak minket onnan. Mivel egész napos program lett volna a múzeum, ezért szabadfoglalkozásst ütemeztek be helyette a tanárok. Az nap találkoztam azokkal az osztálytársaimmal akiket nem mutatott be Balla. Encivel és három csatlósával. Egy Vivi nevű lánnyal aki Panni és Fanni társaságát kereste. Meg egy fiúval Márkkal.  
Egyedül éreztem magam. Bora és Zozó kettesen voltak. Tomot körülugrálták az Enci féle lányok. Balla a többi sráccal lógott. Rolit meg meg se közelítem...
Sétálgattam. Amikor Rolit és Encit láttam meg, akik éppen egymást nyalták-falták. Ledöbbentem, úgy tudtam, hogy Rolinak van barátnője. Enci nem látott meg de Roli  igen. Mi előtt  bármit is mondhattam volna, Roli megragadta kezem, és berántott a sikátorba, ahol eddig kettesben voltak. A falhoz szorított!
- Engedj el! - próbáltam szabadulni.
- Erről nem beszélhetsz senkinek! - parancsolt rám.
- Nem ígérhetek meg semmit!
- Ezért utáltalak mindig is! - méregetett.
- Ne hidd, hogy én úgy oda voltam érted!
- Pedig úgy tűnt, mikor beállítottál hozzánk egy tányér sütivel!
- Ismered? - kérdezte Enci.
Enci egyáltalán nem hasonlított Atihoz a bátyához. A hosszú orruk ami talán hasonlóság volt.
- Jobban ismerem a kelleténél - fintorodott el.
- Téged nem zavar, hogy van barátnője? - kérdeztem.
- Az nem az én gondom! - rántotta meg Enci a vállát.
Kezdtem unni, hogy a falnak vagyok szorítva. Kiabálni akartam, de Roli a számra tapasztotta a kezét. Én pedig egy hatalmasat haraptam a tenyerébe. Úgy sikított fel, mint egy kislány.
Én futni akartam, de Roli így szólt:
- Levi lecserélt, most már egy senki vagy a számára. Reméltem, hogy egyszer majd észhez tér.
Ökölbe szorultak a kezeim. Megfordultam, és Rolinak estem. A földre löktem, és őszintén behúztam volna neki, de nem tettem. 
- Mi van? Mért nem húzol be? Talán félsz? 
- Én nem félek, főleg nem tőled!
Észre se vettem, hogy közben Enci eltűnt. De amíg nem Rolira figyeltem, átlökött a másik oldalamra. Én kerültem alulra. szerencsémre Lehel  és Balla pont arra jártak.
- Ti meg mit csináltok? - kérdezte Balla, gyanakodva.
- Veszekszünk, meg verekszünk! - mondom holt nyugodtan.
- Aha értem... és kell segítség?
- Jó lenne!
- Inkább neki segítesz, mint egy havernak? - hüledezett Roli.
- Kussolj! Bunkó...
Örültem, hogy megjelentek a fiúk, és segítettek rejtem. Úgy távoztunk, hogy ketten két oldalról közrefogtak, mintha a testőreim lennének.
- Hálám örökre üldözni fog titeket! - köszöntem meg nekik.
- Ugyan már semmiség! - mondták.
- Amúgy mi történt? - kérdezte Balla.
Ától cettig elmeséltem nekik a dolgokat. Azt mondták, mennyek velük. Nem tudom, hogy azért, mert megsajnáltak, vagy mert kedvelnek. Végül is tök mindegy...

Gólyatábor beköltözés

Elnézést a kellemetlenségért, de valamiért nem tudom kijavítani a kiemelést.

Levi vonatja vasárnap ment el, mi pedig hétfő reggel indultunk Zánkára. Egészen péntekig ott is leszünk. Apa vitt le minket. A kocsiban zsúfoltan ültünk, egymás hegyén hátán. Hárman voltunk hátul Zozó középen Bora és én a két oldalán. Tom lestoppolta az anyósülést. Az út kb. három óráig tartott, egyszer meg is álltunk, mert Borának hányingere volt.

Egy Varga Orsolya nevű nő fogadott minket, aki az osztályfőnökünk lesz. A szállásunk egy régi úttörőház volt, az alakja egy H betűhöz hasonlított. Két emelete volt, és mindegyik emeleten két folyosó. A második emeleten szállásoltak el minket. A fiúké volt a jobb szárny a lányoké pedig a bal.

Öt ágyas szobákban aludtunk. Minden hálóteremben két emeletes ágy és egy sima ágy állt.  Miénk volt a tízes szoba. Kicsit lelakott, de azért élhető. Mikor beléptünk a szobába, két lány rendezgette az ágyneműjét.

- Sziasztok! - köszöntünk - Ő Bora, én pedig Zoé vagyok - mutatkoztam be.

Az egyik lány mosolyogva figyelte amit mondok. Hosszú göndör vörös haja a szemébe lógott. Az íriszében egy kis zöldet véltem felfedezni. De amikor jobban megnéztem kékes szín pompázott a zölddel keveredve. A szeplő is hasonló színt öltöttek, mint a haja. Nem lehetett magasabb százhetven centinél. Az alkata az enyémhez hasonló volt. Kedves lánynak tűnt.

- Sziasztok! Én Panni vagyok. Ő pedig Fanni, kicsit félénk - biggyesztette le a száját, ami egészen addig mosolyra húzódott - Én is alig tudta szóra bírni, akkor is gorombán rám mordult,és azt mondta: "Fanni vagyok, jól van? Most már békén hagysz?" - sopánkodott - meg azt is mondta, hogy túl sokat beszélek.

- Nem is értem, hogy mondhatott rád ilyet - ingattam a fejem.

Fanni még akkor is az ágyát rendezgette. A haja színe nagyon hasonlított Levi sötétbarna tincseire, amiket birizgálni szoktam.

Hitelen összeszorult a gyomrom, levegőért kapkodtam. Már az is megrémisztett ha Levire gondoltam. Amiből az következett, hogy soha többé nincs olyan, hogy mi ketten. (Az osztályfőnök is megmondta, ha felveszik Győrbe (amiben biztos voltam), akkor más fogja elfoglalni a helyét az osztályban.) Az ablakhoz futottam, kitártam, majd kihajoltam, hogy levegőhöz juthassak. De amikor kihajoltam, kis híján lefejeltem a szemközti ablakot , ahonnan Zozó mosolygott rám. Ő is kinyitotta az ablakot.

- Hát te? - kérdezte.

- Ugyanezt kérdezhetném én is.

- Nagyon jó fejek a fiúk.

- Bárcsak elmondhatnám ezt az én szobatársaimról is - mondtam, kicsit csendesebben, hogy csak Zozó hallja.

- Héé! - mordult fel, és én egyből kapcsoltam.

- Persze Bora kivételével.

- Mért nem jöttök át?

- Mehetünk? - kérdeztem vissza.

- Nem. Azért kérdeztem, mert nem.

- Öt perc és Borával megyünk - becsuktam az ablakot.

Az első napot arra tűzték ki a rendezők, hogy megismerkedjünk, és kipakoljuk. Úgyhogy sehova sem siettünk.

Míg én az ablakban lógtam, addig Bora lefoglalta a szabad emeletes ágy alsó szintjét. Ő mindig alul alszik mert tériszonyos. Én is szeretek alul aludni. De mivel a vöröske elfoglalta az egyszemélyes ágyat morcika pedig a másik emeletes ágy alját, ezért nekem jutott a felső szint. Mint kiderült a másik felső ágy szabadon marad, mert a mi szobánkban csak négyen voltunk.

Borával könnyen rátaláltunk a fiúk szobájára, csak a hangokat követtük. Amikor beléptünk ránézésre is több fiú volt a szobában mint öt.

Mikor meglátott minket Zozó, odajött hozzánk. Bora szájára nyomot egy futó csókot. Tom ugyanezt szerette volna eljátszani velem, de kitértem az útjából.

Mikor Zozó elkezdett hangosan beszélni, csend lett.

- Ő itt a barátnőm, Bora - karolta át a lányt - Ő pedig az ikertesóm, Zoé - biccentett felém.

- Meg az én csajom - kacsintott rám Tom, amit én egy gyomorszájassal köszöntem meg.

- A barátnőd nagyon szerethet - hallatszott a fiútömegből egy hang.

- Ti lányok - folytatta Zozó - ismerkedjetek, mert hosszú lenne felsorolni ki kicsoda.

Zozó magával húzta Borát ki a tömegből. Ott maradtam egyedül és még azt se tudtam kit hogy hívnak. Ráadásul Tom is ott hagyott. egy fiú belém karolt, minta csak a haverja lettem volna.

- Szia Zé majd én segítek neked eligazodni.

Sosem hittem, hogy egyszer Zének fognak hívni.

- Amúgy Ábris vagyok, de hívj csak Ballának - folytatta.

Amúgy egész helyes fiú volt. A haja korom feketén tornyosult a feje fölé. Mély zöld szemein megtört a fény. Sportos testalkata és széles vállai voltak. Lemertem volna fogadni, hogy kocka has is van.

Úgy elkalandoztam, hogy észre se vettem, hogy dumál.

- Bocs előlröl kezdenéd?

- Aha persze. Dani, Lehel - olyan gyorsan mutogatott, hogy éppen csak követni tudtam a tekintetemmel - Sebő vagy Pálinkás ahogy hívni akarod. Ő ott Ati  - mutatott egy fiúra aki csak magában üldögélt az ágyon - a tesójával van itt.

- Ők is ikrek?

- Nem. Ati évvesztes, míg Enci nem az. Majdnem egy év van köztük. 

- Akkor most Enci is itt van?

- Igen. Hogy te milyen értetlen vagy - értetlenkedett. 

- Nem vagyok mindig ilyen - védekeztem.

- Remélem is...

Válaszként fintorogtam, és kiöltöttem rá a nyelvem.

- Na had folytassam - röhögte el magát - ő ott Roli - elképedtem, nem értetem, hogy mit keres az osztályomban.

- Őt nem kell bemutatni - sóhajtottam.

- Ismered?

- Most ki az értetlen - mosolyogtam rá - amúgy igen. Igen ismerem. Ő az exem.

- Tök jó fej srác. Mért szakítottatok?

- Az egy éves évfordulónkon meg akartam lepni. Az a nap egy csütörtökre esett. Csütörtökönként nem szoktunk találkozni, mert azt mondta, hogy matektanár jár hozzá. Én meg sütöttem meg minden, hogy majd most az egyszer a csütörtökön is együtt leszünk. Csengettem hozzájuk, és Roli nyitott ajtót. Csodálkozott, hogy ott vagyok. Aztán az ajtóban megjelent egy velünk egyidős lány. Unszolta Rolit, hogy mennyen vissza, mert megszeretné újra csókolni. Üvöltöztem Rolival, hogy ez neki a matektanulás. Majd megmondtam neki, hogy úgy számoljon, hogy egy barátnővel kevesebbje van. A fejéhez vágtam a sütit, és a nyakláncot amit még tőle kaptam. Körülbelül ennyi lenne.

- Egy segg fej a srác. 

- És te, hogy állsz barátnő ügyileg?

- A volt barátnőm külföldre költözött, és nem vállaltuk be a távkapcsolatot.

- Szar ügy.

- Ja - helyeselt - És te Zé, hogy állsz pasi ügyileg. Mert értem én, hogy Roli az exed meg minden, de mi van most?

- Őszintén megmondom neked Balla, nem tudom mi van.

- Meséld el Balla bátyádnak! - kérlelt.

Elmeséltem minden, kis részleteket se hagytam ki. Majd Balla így szólt.

- Nem tudom ki ez a Levi gyerek, de valami biztos. Te szerelmes vagy!

Fontos

Sajnálom, de valószínűleg nyáron nem tudok sok résszel jönni. Amint géphez jutok összehozok valamit. Úgyhogy azért ha ráértek figyeljétek a blogom.

Köszönettel:

BOGI

Levi tényleg elment?

Egy szó: összezavarodtam. Most mi van? Én ezt egyszerűen nem értem. Ráadásul mi az, hogy „Én sohasem barátként gondoltam rád!”.

Reggel úgy ébredtem, hogy remeg minden porcikám. Ez volt az a nap mikor Levi Győrbe készült.

Minden percet kihasználtam amit vele lehettem. Voltunk állatkertben, hajókázni a Dunán, és mozizni. Egyszerűen élvezet volt hármasban lenni. Nem bírom Eszti fejét mintha valami, tiniújságból jött volna. Tökéletes. Egyszerűen tökéletes az a lány. Én is tudom, hogy ő a legjobb Levinek. Nem tudom mért, de én mégis azt szeretném, hogy szakítsanak.

Átmentem Levi szobájába, aki akkor még aludt. Ritkaság, hogy én ébredek fel először, de akkor mindig Levi szívja. Akkor éppenséggel egy pohárvizet találtam az asztalon, amit a fejére öntöttem.

- Zoééé! - sikoltott fel.

- Jó reggelt! - mosolyogtam.

- Tiszta víz lettem... - rázta le magáról a vizet, mint a kutyák.

- Elfogsz olvadni? Talán cukorból vagy?

- Nem, én mézeskalácsból vagyok – kacsintott rám.

- Ja tényleg, bocs...

Amikor karácsonykor mézeskalácsot sütünk, nyersen és sülve is felzabálja az összes tésztát. Én meg egyszer szóvá tettem, hogyha ezt így folytatja, nem hús-vér ember lesz hanem mézeskalács ember lesz.

- Mi a baj? - kérdezte a vizes hajába túrva.

- Semmi – vontam meg a vállam.

- Látszik rajtad – mosolygott, azzal a sunyi vigyorával – nem csapsz be – ölelt át.

- Nem tényleg semmi bajom! – mondtam, és nagy levegőt vettem.

- Az a baj, hogy elmegyek. Ugye? - ingatta a fejét – Ha nem akarod, én itt maradok veled.

- Nem hagyhatsz ki egy ilyen lehetőséget. Lehet, hogy már soha sem kapsz ilyen jó ajánlatot.

- Nézd, vannak más csapatok is... – tiltakozott, de én közbevágtam.

- De azok nem a Győri ETO.

- Ha nem engeded, hogy maradjak, legalább had adjak valamit – levette a nyakából a kabala nyakláncát, amibe az én nevemet gravíroztatta még régebben.

- De hiszen ez a kabala nyakláncod – hitetlenkedtem, és a könnyek csorogtak le az arcomon.

- Ha én nem lehetek itt veled, akkor valamit hagyok neked magamból – s letörölte a könnyeim.

- Hánykor indul a vonatod? - kérdeztem félénken.

- Kettőkor, de addig csak és kizárólag veled leszek.

- És Eszti?

- Azt mondta megérti, meg már amúgy is elbúcsúztam tőle...

- Akkor csak mi ketten, mint régen.

- Tudod Zoé ha te nem vagy, még ennyit sem értem volna el.

Az ölébe ültetett, én a fejemet a mellkasára döntöttem, ami még akkor is csuromvizes volt az ébresztőmtől.
Egész délelőtt együtt voltunk. Beszélgetünk, beszélgettünk és csak beszélgettünk. Majd indulnunk kellet Budapestre, mert a Déli-pályaudvarról ment a vonat. Felültünk a hévre ami a Battyhany térig vitt minket, ott át szálltunk a metróra, és már a pályaudvaron is voltunk. Az odáig tartó út szótlanul telt. 
Levi már előre megvette a jegyet, úgyhogy kiálltunk a peronra, és vártuk a vonat érkezését. Mikor bemondták, hogy a győri vonat érkezik, akkor kezdetét vette a búcsúzkodás. 
- Majd hívlak amint odaértem - mondta.
- Rendben - mondtam elkenődve.
- Figyelj úgy is előbb haza fogok jönni, ha kiejtenek - rántotta meg a vállát.
- Nem fognak kiejteni! 
- Amint tudok írok.És ha bármi van hívj!
- Rendben - bólogattam. 
Begördült a vonat az állomásra.
- Hát akkor gondolom itt a vége - biggyesztettem le szám.
- Nincs végen még semminek - húzta mosolyra a száját.
- De te most új életet kezdesz - nem válaszolt, mintha kerülni akarná azt a témát.
- Hát akkor, szia! - mondta, majd átölelt.
- Szia! - fúrtam a fejem a mellkasába.
Még nyomott egy puszit a homlokomra. Felszállt a csomagjaival a vonatra. Hátra sem nézett, mintha nem is érdekelné, hogy mit éltünk át együtt.
Egyszer csak leugrott a még álló vonatról.
- Majdnem elfelejtettem valamit -mondta.
A szája az enyémhez tapadt. Megcsókolt. Minden porcikám beleremegett, és ha nem szorított volna Levi magához biztos elájulok.  A gyomrom görcsbe rándult.  Bizseregtek a végtagjaim. Fura érzés kerített hatalmába. Levi kicsit elhúzódott, és a homlokát az enyémhez tapasztotta. Majd a fülembe suttogta:
- Ha tényleg úgy lesz ahogy te mondtad, és én új életet fogok kezdeni, ezt még muszáj volt megtennem. Tudod, én sohasem barátként gondoltam rád! 
Még nyomott egy puszit az arcomra, és fölszállt a vonatra. Nagyot nyeltem, arra sem voltam képes, hogy integessek. A vonat elindult. Rajta a legjobb barátommal, vagy inkább a szerelmemmel? Levi nyakláncát szorongattam a kezemben. Mikor már a láthatáron kívül volt a vonat, a földre roskadtam, és kitört belőlem a zokogás. 

Helló Győr! Viszlát Szentendre!

Este valószínűleg üvöltözhettem álmomba, mert Levi átjött a szomszéd szobából megnyugtatni.

- Nyugi Zoé csak egy álom volt – ugyanúgy próbált megnyugtatni, mind ahogy én őt – Semmi baj, itt vagyok.

- Mi történt? - kérdeztem.

- A nevemet üvöltözted álmodban. Pontosabban azt, hogy „Levi ne csináld ezt velem!”

- Nem akartalak felkelteni. Holnap nagy nap vár rád.

- És én remélem, hogy ott leszel, és szurkolj majd nekem – guggolt le az ágyam mellé.

- Mindenképp. Gondolom jön az újdonsült barátnőd is.

- Bárhogy próbálkozol, én nem fogom azt mondani, hogy igazad van – ingatta a fejét csalódottan – most már ő is az életem része, úgy mint ahogy te is.

- Hagyjuk! - befordultam a fal felé.

- Kár, hogy így gondolod. Pedig én is elviseltem mikor Rolival jártál – felugrottam az ágyamról. Olyan közel álltam Levihez, hogy az orrom hozzáért az övéhez.

- Nem kértelek rá sosem, hogy viseld el – üvöltöztem vele.

- De én megtettem akkor is, ha nem kértél rá – mondta higgadtan.

- Még be se mutattál annak a csitrinek, és azt mondod, hogy jó pofizzak neki! – Levi tenyere az arcomon csattant. Addig még sosem ütött meg, egy ujjal sem ért hozzám addig.

- Ezt most fejezd be! Legalább hívd a nevén! - üvöltött.

- Még ha tudnám mi a neve! – kiabáltam vissza.

- Eszti. Esztinek hívják - meredt rám kifejezéstelen arccal.

- És ezt nekem honnan kellet volna tudom?

Nem válaszolt. Elviharzott a saját szobájába.

Ezek szerint a csitrit aki lenyúlta a legjobb barátom Esztinek hívják. Csak rágondoltam erre a névre és már remegtek a végtagjaimat.

Másnap reggel mintha mi sem történt volna Levi keltett, ahogy eddig azt a nyár minden napján tette.

- Ó ezek szerint nem történt semmi... - mondom szánakozva.

- Nem tetszik valami? - kérdezi.

- Nem, nem tetszik.

- És elmondod, hogy mi nem tetszik?

- Nem – makacskodtam.

- Akkor fojtsd magadba! - már épp ki akart lépni az ajtón, mikor hirtelen megfordult – tízkor indulunk, kilencre jön Eszti. Be szeretnélek mutatni neki.

Újabb és újabb megvető pillantásokkal büntettem Levit. Az nap viszont róla szólt. Muszáj volt elmennem a meccsére megígértem neki. Ha akkor úgy döntök, hogy mégsem vagyok hajlandó elmenni, minden összeomlott volna amit együtt építettünk fel. Felvettem egy egyrészes szoknyát. Ez a ruhám Levi kedvence, együtt vettük egy vásárlás alkalmával.

Nyolc óra negyvenet mutatott az óra, mikor átvánszorogtam Leviékhez. A többiek (Bora, Tom, Zozó) már mind ott voltak Eszti kivételével.

- Nocsak, nocsak miben vagy – méregetett a szemeivel Levi – örülök, hogy eljöttél – mondta, majd átkarolt.

- Nem volt más választásom – dünnyögtem.

- Már mondani akartam, hogy elég fura vagy mostanában.

- Szerintem meg te vagy furcsa!

- Nyugi Zoé nem azt mondtam, hogy elmeroggyant vagy!

- Majd találkozunk... - betelt a pohár, elmentem.

Bora utánam jött az előkertbe.

- Neked meg mi bajod van? - kérdezte.

- Semmi – dörmögtem.

- Aha, persze. Azért kiabálsz Levivel.

- Nem csak... csak az a hülye lány.

- Levi barátnője?

- Igen – lesütöttem a szemem – Levi őt választotta helyettem.

- Nem lesz semmi baj! Vegyél nagy levegőt, és mosolyogva tűrd el – Bora mindig tudja mit kell mondani, és akkor is pontosan tudta.

- Megpróbálom... - visszamentünk a többiekhez.

Egy emberel bővült a társaságunk. Esztinek gyönyörű egyenes barna haja lágyan omlott a vállára. Kék szemeit a szemceruza kiemelte. A rövidke miniszoknyában és toppban álldogált. Hangosan felnevetett, megmutatva gyönyörű mosolyát. Úgy éreztem végem van. Vele nem tudok versenybe szállni. Ahogy Bora mondta megpróbáltam jó képet vágni az egészhez.

- Eszti ők itt Bora és Zoé – mutatott ránk Levi – lányok ő pedig Eszti.

- Sziasztok – köszönt.

- Szia – mondtuk Borával egyszerre.

- Zoé rólad már nagyon sokat hallottam – mosolygott rám.

- Én meg szinte semmit rólad – mosolyogtam rá vissza.

- Mennünk kéne – mondta Levi. Próbálta menteni a helyzetet.

Felültünk a lelátóra, és onnan figyeltük a meccset. Leviék nyertek a Győri ETO ellen 12–10-re. Levi tartotta össze a csapatot mint mindig. A meccs végén, valamit beszélt az ellenfél edzőjével. Aztán indultunk haza. Levi meg a csitri fagyizni mentek. De nem különösebben érdekelt. Örültem, hogy haza értem.

Este még beszéltem Levivel.

- Kaptam egy lehetőséget – sóhajtott fel.

- Milyen lehetőséget.

- Az ETO meghívott egy próba játékra. Ami azt jelenti, hogy egy hétig felmérik a képességeim. Még az is lehet, hogy bekerülök a csapatukba – mondta gondterhelten.

- És ezzel mi a baj? Mindig is arról álmodtál, hogy egyszer a Győri ETO-ban játszhass.

- Első ok: azon a héten kellene mennem amikor a gólyatábor lesz. Második ok: ha felvesznek itt kell hagynom Szentendrét, és Győrbe kell költöznöm.

- Nem hagyhatsz ki egy ilyen lehetőséget!

- Akkor nem bánod?

- Egyáltalán nem – megöleltem.

Haragudtam rá, de tudtam, hogy fel fogják venni. És akkor már nem lesz olyan, hogy Levi és Zoé. Csak olyan, hogy Levi...és...Zoé. Rájöttem, hogy ki kell használnom minden pillanatot amit együtt tölthetünk.

Még Eszti sem gátolhat meg ebben.   

Dr. Makai Zénó Dili Doki

Levi már jobban van. Mostanában én forgolódok az ágyamba, nem jön álom a szememre. Egy kérdésen agyalok állandó jelleggel. „Ha eddig nem akkor, mért pont most?”

Levi vártam egyik délután, mert úgy volt, hogy moziba megyünk, ha vége van az edzésének. Csörgött a telefonom, a képernyőn pedig Levi neve villogott.

- Szia – köszöntem neki – hol vagy?

- Szia. Pont ezért hívtalak, hogy közbe jött valami.

- Micsoda?

- Van egy lány... - lecsaptam a telefont. Nem akartam hallani a folytatást. De a telefonom újra és újra Levi nevét írta ki, de én mindig kinyomtam. Csalódás és féltékenység keveredett bennem. A szemem megtelt vízzel. A fejemet egy párnába temettem, majd elméláztam: „ Mit ért azon, hogy van egy lány? Sosem volt még barátnője, pedig nagyon helyes. Régen a suliban minden lány őt akarta, de mindig lerázta őket. Mért pont most jön rá, hogy neki barátnő kell?” Éreztem, hogy szinte lángol az arcom a dühtől. Valószínűleg az arcom vörösebb volt, mint az izzó parázs. Nem tudtam mit tegyek. A lábaim önálló életet élve, talpra kényszerítettek, és a bátyám szobájáig vezettek. Kopogás nélkül rontottam be az ajtón. Végig nézett rajtam Zozó, majd lecsukta a laptopját.

- Mi történt? - kérdezte.

- Nem akarok zavarni, ha éppen valakivel beszélgetsz.

- Nem zavarsz. Éppen Borával skypoltunk, de ő meg fogja érteni. Na mond, mi történt?

- Levinek barátnője van – nagyot nyeltem.

- És ezzel mi baj van?

- Nem tudom – ráztam a fejem – egyszerűen sírógörcsöt kaptam.

- Gyere ülj le – mutatott az ágyára – Dr. Makai Zénó Dili Doki rendelését megkezdi.

Lefeküdtem Zozó ágyára. Magzat pózban feküdtem, és próbáltam válaszolni a keresztkérdésekre. Mint például:

- Mióta érzel másképp Levi iránt?

- Ezt, hogy érted?

- Én kérdezek – parancsolt rám – Na tehát, mióta érzel másképp iránta?

- Hát... - kicsit elbizonytalanodtam – a csók óta megváltoztak köztünk a dolgok...

- Értem – bólogatott hevesen.

Minden leírt amit mondtam pont úgy, mint egy igazi dili doki. Majd mikor feltett minden kérdést annyit mondott:

- Erre neked kell rájönnöd Zoé.

- Ne legyél már ilyen – sértődtem meg.

- Pedig én ebben nem segíthetek.

Aznap este kiderült, igazam van. Levinek tényleg barátnője van. Bár nem volt kedvem beszélgetni erről Levivel, és ezt ő is tudta, még is felhozta a témát.

- Nagyon jó fej lány.

- Biztos – vontam meg a vállam.

- Figyelj – emelet fel a fejem, ami eddig a lábfejemet fürkészte – nem foglak elhanyagolni miatta – nézett bele mélyen a szemeimbe.

- Aha persze – mondtam aligha hihetően, majd elkaptam a fejem.

- Egyszer úgy is elfogadod – nyomott agy puszit a homlokomra, majd elment a saját szobájába.

Mit ért azon, hogy majd elfogadom. Én nem fogom elfogadni. Nekem ez túl sok. Szerintem csak azért csinálja, hogy kikészítsen lelkileg. Vagy kibúvót keres de, hogy mi alól azt én sem tudom...

Nyugtalan északák

Lassan itt az augusztus. Még bele se gondoltam, hogy vége az általános iskolának, és máris a gimnázium kapujában állunk. Meg érkezett a levél, hogy felvettek a suliba ahova jelentkeztünk.B osztályosak lettünk ami azt jelenti a sportosztályba fogunk járni. Fogalmam sincs hogyhogy felvették mind az ötünket. A felvételi elején elmondták, hogy deszkások be se menjenek. Bár el tudom képzelni, hogy Tom már megint bevetette a képességét. Amikor nem játssza az agyhalottat, és elég elszánt, bárkit meg tud győzni bármiről. Tavaly elmagyarázta a matek tanárnak, hogy mért nincs értelme dolgozat írásnak. És láss csodát egész évben nem íratott velünk még témazárót sem. Mindenki csak úgy csüng a szavain amikor ő azt szeretné. De ha arról van szó, hogy választani kell a hülyülés és a meggyőzés között, mindig a hülyülés győz.
A levélben tájékoztatta minket a gólyatábor időpontjáról, és tudnivalóiról. Egy szobában minimum négy embernek lennie kell, és a fiuknak meg a lányoknak külön szobába kell lakniuk. Ami azt jelenti Bora meg én egy szobába kerülünk két ismeretlen csajjal. A fiúk ilyen szempontból jól jártak, mert csak egy ismeretlen fiúval kell majd együtt élniük egy hétig.
Augusztus vele járója, hogy kezdődnek az edzések és a versenyek. Mi Borával megúsztuk az edzőtábort a gólyatábor miatt. Szegény Levinek viszont egy hét múlva teljesítenie kell a pályán. Meccset játszanak a Győri ETO ellen. Csapatkapitányként meg kell tennie mindent a csapatáért. A héten miden nap délelőtt és délután is edzésre járt. Próbálom tartani benne a lelket de nem egyszerű, olyan mintha már most elvesztette volna a játékot. Minden este azzal nyugtatgatom, hogy el fog jönni az a nap amikor, a sok erőfeszítésnek megterem a gyümölcse. Ráadásképp kegyetlen rémálmok gyötrik napok óta.
Ez is egy ilyen kegyetlen este volt. Éreztem, hogy hosszú éjszakának nézünk elébe. Éjfél körül a szomszéd szobából hatalmas üvöltést hallottam, és átrohantam Levihez.
- Mi történt?
- Semmi csak egy rémálom.
- Már napok óta rémálmaid vannak. Mi történt? - nem akarta elmondani, csak azt hajtogatta, hogy kikészítették az edzések.
- Mondom csak az edzések.
- Az edzésektől nincsenek rémálmai az embernek.
- Tényleg tudni szeretnéd?
- Igen.
- Mostanában mindig történik veled valami. Vagy megölnek vagy megkínoznak, és ez mindig miattam történik, mert nem vagyok ott, hogy megvédjelek. Mindig távol vagyok - egy nagyot nyelt.
- Lélegez nagyokat! Én itt vagyok semmi bajom. Te itt vagy, hogy megvédj, és soha sem választhatnak el minket.
- Ígérd meg ha el akarnák menni itt fogsz tartani!
- Cserkész begyszóra - tartottam a szívemhez a kezemet.Persze én nem gondoltam komolyan, hogy örökre itt fogom tartani. Ha egyszer el akar menni, én majd hagyom, hogy járja a saját útját - most már aludnod kéne, holnap edzésre kell menned. Persze csak akkor ha szeretnél.
- Nem engedhetem meg magamnak, hogy kihagyjak egy edzést is.
- Na látod akkor aludj!
- Nem fog menni! Újra és újra el fognak kapni, hogy aztán... - elcsuklott a hangja.
- Tudod mit? Itt alszok melletted, hogy tudd, élek és virulok.
Mellé feküdtem, és a fejem a mellkasár hajtottam. Levi a hajamat piszkálta. Én bealudtam, és utána nem tudom mi történt, hogy Levi aludt-e egyáltalán. Bár egész este nem,, hallottam sikoltozást. Mikor felébredtem Levi kipihent szemi néztek rám.
- Tudtál aludni? - kérdeztem.
 - Rég aludtam már ilyen jól - jelentette ki.

Jobbak vagyunk mint Sherlock Holmes

„Meine Welt ist schrecklich”(Az életem szörnyű) mondaná most a német tanárom...

Mondjuk nekem nem is szörnyű az életem, sőt fantasztikus! Nekem vannak a legjobb barátaim. Vasárnap reggel nekiálltunk kitakarítani a házat. Minden a feje tetején állt(persze csak képletesen értve). Mindenkinek kiosztottuk a feladatát. Az enyém az volt, hogy keresem meg anya eljegyzési gyűrűjét. Amit az asztalon hagyott, hogy nehogy elveszítse Horvátországba. Hopsz... Viszont van egy olyan tippem, hogy valamelyik suhanc vitte el.

- Megtaláltad? – kérdezte Zozó.

- Földön fekszem, és éppen a szekrény alá nézegetek be. Szerinted akkor megvan? - háborodtam fel.

- Nyugi van Zoé!

- Nincs nyugi! Elveszett. Eltűnt. Nincs sehol. Egyszóval anyáék kitekerik a nyakunk!

- Csak egy gyűrű volt!

- Csak egy gyűrű mi? Ezt a gyűrűt hordta még az üknagyi is.

- Mondom én. Már egy régi vacak volt!

- Egy családi örökség, amit én kaptam volna meg!

- Ne legyél naiv, úgy is Kloéé lett volna – legyintett.

- Nem, mert a legidősebb lány kapja mindig. Mivel én vagyok a legidősebb lány gyerek ezért az enyém lett volna, de most eltűnt!

- Nyugodj meg! Meg fogjuk találni! - hasalt le mellém a koszos szőnyegre.

- Ti mit csináltok? - kérdezte Levi.

- Gyűrűt vadászunk – válaszolt Zozó.

- És lőttetek már valami szép példányt?

- Ezzel ne viccelődj Levi! - szidtam le.

- Tudod mit, én is segítek. Bár nekem a szemetet kén összeszednem... - majd a kezében lévő chipses zacskót elhajította, és ő is lehasalt mellénk.

- Ez reménytelen – kezdetem feladni fél óra után.

- Meglesz - simította meg a hajam Levi.

Tovább kerestük, közbe Bora is csatlakozott a társaságunkhoz. Tom jött arra, aki mint mindig nem nézett a lába elé. Megbotlott Borában, majd rajtam kötött ki.(Nem is értem, hogy tud megállni a gördeszkán.)

- Ó sziasztok, pont titeket kerestelek.

- Leszállnál rólam? - kérdeztem.

- Bocs Zoé – kacsintott rám, és szállt le rólam.

- Mért is kerestél minket? – tért vissza Levi az eredeti témához.

- Ja persze, apu hívott, hogy talált valami ékszert.

- Milyen ékszert? - meredtünk rá.

- Valami gyűrűt, Olivér szobájában.

- Én leütöm azt a gyereket – jelentette ki Zozó.

Elindultunk Tomékhoz, visszaszerezni anya gyűrűjét. Amikor beléptünk Olivér szobájába, éppen skypolt valami ismeretlen lánnyal. A védelmező bátyus szerepet betöltve, ehhez volt Zozónek egy-két szava.(Azért Kloé mégis csak a húgunk.)

- Olivér mit képzelsz magadról? Este megcsalod a húgom a barátnőjével, most meg megint valami új lánnyal skypolgatsz – cenzúrázva Zozó mondani valója...

- Te mit képzelsz magadról, bejössz a szobámba...

- Add vissza a gyűrűt – tértem a témára.

- Ezt a vacakot, tessék! - vágta hozzám Kloé egy bizsuját.

Kimentünk a házból.

- Ez nem az! – csillant meg Zozó elméje.

- Gratulálok Sherlock Holmes... - dünnyögtem.

- Akkor hol lehet?

- Egy ember van aki még tudja, hogy ez egy ereklye, és nekem sokat jelent.

- Ki? - kérdeztek egyszerre.

- Roli...

Így kötöttünk ki Roliéknál.

- Roli add oda – förmedtem rá.

- Ti meg mit akartok?

- Nem voltam egyértelmű? Hol van a gyűrű?

- Milyen gyűrű?

- Anyukámé?

- Honnét tudjam?

- Roli ne játszd az ártatlant! Tudjuk, hogy nálad van! - mondta holt nyugodtan Levi.

- Nincs nálam.

Rendeztünk egy házkutatást. Tényleg nem volt nála. Haza mentünk leültünk a kanapéra, és azon gondolkoztunk, hogy mit mondjuk anyáéknak.

- Mondjuk, hogy megette egy medve – Tom megszólalt...

- Ha nincs jó ötleted, ne szólalj meg! Könyörgök! - tettem össze a két kezem.

- Mondjuk.. nem az nem lesz jó.

- És ha … nem ez sem lesz jó.

- Akkor mi legyen?

- Én iszok egy kis kólát, attól jobban forog az agyam – mondta Tom, és felkapott egy félig üres poharat.

- Fújj ki tudja, ki ivott belőle előtted – undorodtunk Borával.

Belenyúlt a szájába, megjegyezném, hogy elég gusztustalan volt, és azt mondta:

- Van egy ötletem, mi lenne ha visszaraknánk a gyűrűt a helyére – mondta ezt a szájában a kezével.

- És ezt hogyan te lángész? Nincs meg a gyűrű! - hurrogtuk le.

- Megvan a gyűrű! – mutatta fel a szájából elővett darabot.

- Most nagyon rosszul érzem magam – fogtam a fejem.

- Mért? Hiszen megvan a kincsed – érdeklődött Zozó.

- Megvádoltuk Olivért és Rolit is azzal, hogy ellopták, pedig mindvégig itthon volt.

- Ne rágd magad ezen! Az a lényeg, hogy megvan.

Visszaraktuk eredeti helyére, és nagyban elkezdtünk takarítani. Porszívóztunk, undorító dolgokat vakartunk le a falról, visszatoltuk a bútorokat a helyükre.

Este mindenki hazament. Levivel az én szobámban beszélgettünk.

- Tudom, hogy nem csókoltad meg Borát – mondta.

- Honnan?

- Bora elmondta Zozónak, aki ugye sokkot kapott a látványtól, ő pedig tovább adta Tomnak, aki meg tudjuk milyen. Így ismertem meg az egész szombat estéd – mosolygott rám.

- Most mit akarsz csinálni? Soha többet nem beszélünk, vagy mi lesz?

- Ilyet nem mondtam egy szóval sem. Én azt mondtam, hogy tudom a Borás dolgot.

- De ugye még barátok vagyunk – kérdeztem aggodalmasan.

- Nem is tudom – gondolkozott el.

- Mi van? - ijedtem meg.

- Nyugi csak ugratlak – ölelt át – én nem tudnék nélküled élni...

- Ez most telibe talált – mutattam a szívemre.

- Amúgy elég jól csókolsz, megismételhetnénk – csücsörített, én meg fejbe vertem a párnámmal – aha, ha te így akkor én is így – majd ő is megfogott egy párnát és egy mást püföltük.

Ahogy mondtam nekem vannak a legjobb barátaim. Segítettek megkeresni, egy ősrégi ékszer, csak azért, mert fontos volt nekem.Levi meg egy őrült, de én ezért szeretem...

Csókos szombat este

Egy extrém hosszú részel jövök egy kis kimaradás után ;)

Szombat... Megpróbálom röviden és tömören elmondani a történteket. Délelőtt punnyadtunk a nappaliban a tv előtt. Aztán Tomnak támadt egy jó ötlete, amin meg is lepődtem nem gondoltam volna, hogy néha gondolkozik is...

- Tudjátok mi jutott eszembe? - kérdezte Tom.

- Nem, de biztos elmondod – válaszoltam.

- Mi lenne, ha bulit tartanánk. Hiszen úgy is elszúrtátok a bulitokat, és ez lehetne valami szülinapi házibuli.

- Egy nem mi szúrtuk el a bulink, kettő anyáék kinyírnak minket ha bulit tartunk a tudtuk nélkül.

- Ugyan már Zoé, mióta érdekel téged anyáék véleménye? - vont kérdőre Zozó.

- Igaz, de a legutóbbi buli után senki sem akarna eljönni – ellenkeztem továbbra is.

- Elfognak jönni, hidd el! - karolt át Tom.

- Szállj le rólam – söpörtem le a karját a vállamról.

- Szerintem is jó lenne egy buli – helyeselt Bora.

- Már te is melléjük állsz – ráztam a fejem.

- Igazából én is jó ötletnek tartom – mondta Levi.

- Ezt nem hiszem el!

- Zoé most mért ne? Nincs itthon Kloé sem. Anyáék keddig nem jönnek haza. Teljesen magunkra hagytak, arról meg ne is beszéljünk, hogy a nagyi el se jött.

- Tudjátok mit csináljatok amit akartok!

Hozzátenném, hogy ezt a mondatot nagyon megbántam. Este 7-kor a bejárati ajtón Kloé rontott be.

- Ezt, hogy képzeltétek?

- Már megint mi bajod van? - kérdeztem vissza.

- Bulit akartatok rendezni a tudtom nélkül. Hát képzeljétek nem jött össze. Éppen Olivérrel sétáltunk, mikor üzit kapott, hogy idézem „Gyere el fergeteges buli lesz, Makaiéknál találkozunk! (nyugodtan hozz magaddal bárkit)”.

- Meghívtad az öcsédet – pislogtam Tomra (ők sem éppen szeretik egymást)

- Az összes facebook ismerősöm meghívtam, kivéve Kloét.

- Jézusom. Hány ismerősöd is van?

- 328. Ne izgulj úgy sem jön el mindenki!

- Kézfeltartással jelezze aki még meghívta az összes ismerőét!

Mihelyt kimondtam az utolsó szót is mindenki keze a magasba repült, még Levié is!

- Atya ég! - fogtam a fejem.

- És engem nem hívott meg senki! - kapta fel a vizet a húgom.

- Ne most Kloé!

Már nem tudtam mit tenni a katasztrófa ellen, úgyhogy beletörődtem, hogy szét fogják szedni a házat. Annyit óvintézkedést azért tettem, hogy a törékeny dolgokat eltettem, és a bútorokat a fiúk a falakhoz tolták.

Nyolckor megérkezett a tömeg. Szerintem többen voltak mint az oroszok... Láttam deszkás srácokat. Az egyik nagyon helyes volt, majd megkérdezem Zozót, hogy hívják. Láttam jazz balettos lányokat, akikkel együtt táncolok. Láttam a volt osztálytársaimat, és a másik osztályt is azaz az évfolyamtársaimat. Meg egyéb számomra ismeretlen alakok is eljöttek.

Levivel beszélgettem, amikor azt hittem fejbe lövöm magam. Mivel csak nekem lehet olyan pechem, hogy a saját bulimra eljön az exem.

- Roli te meg mit keresel itt? - támadtam neki.

- Mi közöd van hozzá aranyom?

- Például, hogy az én házamban vagy.

- Engem meghívtak ide!

- Adok két percet, hogy elmenj. Szedd a lábaid!

- Ne akarj balhét kicsi Zoé.

- Te ne akarj balhét Roli – állt ki mellettem Levi.

- És meg jött a szőke herceg...

- Nem járunk, fogd már fel! - mondtam lenézően.

- De ha jól emlékszem miatta szakítottunk!

- Nem miatta, hanem miattad!

- Roli menny el, míg szépen kérem! - mondta Levi.

- Mért különben mi lesz, futsz a mamihoz és megmondasz?

- Roli nem vagyunk már három évesek, hagyd eszt abba!

Roli Levi unokatestvére anyai ágon. Levi mutatott be Rolinak. Szólt, hogy nem jó ötlet összejönni vele, mert Roli egy alattomos dög. Én ennek ellenére összejöttem vele, és emiatt összevesztem Levivel. Amikor pedig szakítottunk Rolival, azt hajtogatta Levi, „hogy én megmondtam”.

- Nem fogom abba hagyni!

- Akkor másképp fogalmazok, hagyd békén Zoét!

- Nem, és tudod mit – azzal a lendülettel smárolt le Roli, én pedig ellöktem magamtól.

- Roli ez azért már több a soknál! - figyelmeztette Levi.

- Óóó tényleg – ezzel egymásnak estek, én meg tétlenül álltam és nem tudtam mit tenni. Szerencsére Zozó és Bora pont felénk tartottak.

- Zozó ezek szétszedik egymást!

- Kik?

- Hát Levi meg Roli!

- Mit keres itt Roli?

- Nem tudom – a sírógörcs kerülgetett.

Bora megölelt és a fülembe súgta:

- Nem lesz semmi baja Levinek, megvédi magát!

Ő is tudta, hogy nem Rolit féltem. Talán még a vak is látta volna, hogy én Levit féltettem és nem Rolit.

Levinek és Zozónak sikerült elküldenie Rolit és a haverjait. Kezdtek elcsitulni a dolgok. Egy kis körben táncoltunk öten Bora Levi Tom Zozó és én. Egyszer csak Zozó ölbe vett, és a hátsókert felé kezdett sétálni.

- Hová viszel?

- Majd meglátod!

A medence előtt Zozó megállt. Tudtam ezután mi következik, úgyhogy erősen belekapaszkodtam a nyakába. Sajnos sikerült levakarnia magáról, és beledobnia a vízbe.

- Ezt mért kaptam?

- Te akartál medencés bulit, most megkaptad – mosolygott rám.

- Mikor akartam én medencés bulit?

- Szülinapunkra.

- Tényleg. Kezd hideg lenni. Segíts kijönni – nyújtotta a kezét, de mire rájött alattomos tervemre ő is a medencében volt.

- És én ezt mért kaptam? - nézett rám kérdően.

- Én úgy emlékszem közösen találtuk ki a medencés partyt – összenéztünk és egy jót nevettünk a hülyeségünkön.

- Bomba – üvöltött Tom, és már a vízben is volt.

- Én is jöhetek? - kérdezte Bora.

- Gyere csak! - majd Zozó segített neki bejönni, és adott neki egy csókot.

- Te nem jössz be Levi!

- Nem terveztem. Most zseléztem be a hajam – túrt bele a hajába.

- Akkor segíts ki! - nyújtottam a kezem.

- Én ezt nem veszem be!

- Hidd el nekem be fogsz te jönni – kimásztam, és belöktem a vízbe.

- Csak a kedvedért jöttem be – ölelt át.

Utána felmentünk. Ruhát cseréltünk, már aki tehette. Én adtam egy piros pólót meg egy rövidnacit Borának.

Mikor lementünk, megrémisztett a látvány ami elém tárult. Kloé lefagyva állt, a sírógörcs kerülgette. Ez azért is volt fura, mert Kloét nem láttam sírni egész pici kora óta. Teljesen ki volt készülve.

- Mi a baj Kloé? - azért mégis csak a testvérem... Nem kaptam választ, de már láttam is, hogy mi a baj. A vérnyomásom az egekbe szökött. Olivér és Noncsi csókolóztak, és úgy elvoltak egymással, hogy észre se vették Kloét. Megöleltem a húgom(ilyen is régen volt). Dobtam egy sms-t Tomnak, hogy jöjjön, mert akadt egy kis gond az öcsikéjével. Tom egy perc múlva meg is érkezett, és egy kicsit ő is meglepőd a látványon. Lerángatta az öccsét Noncsiról, és elkezdte kiosztani.

- Ezt hogyan gondoltad? Megcsalod a legjobb barátom húgát, az állítólagos szerelmedet.

- Ki vagy te, hogy csak így parancsolgatsz nekem?

- Képzeld Olivér a bátyád vagyok.

- Ja, a szegény fiú akit a saját anyám jobban szeret mint engem, csak azért mert neked meghalt az anyád. Te vagy a kis kedvenc otthon...

- Ne tereld el a témát!

- Mi van rosszul esik, ha a halott anyádról beszélek.

- Itt az a kérdés, hogy mért csalod meg a barátnődet?

- Nekem van ennél egy jobb kérdésem. Mi közöd van hozzá?

- Na gyere! - majd karon ragadta, és ha jól sejtem haza vitte, mert a bejárati ajtó fel hurcolta.

- Szerintem jobban teszed ha te is elmész Noncsi! - mondtam még mindig a húgom ölelgetve.

- Tudom mi esne neked most jól – mondtam.

- Na mi?

- Egy barát.

- Melyikre gondolsz, amelyik csókolózott a fiúmmal?

- Henire gondolok.

- Szerinted még beszél velem, azok után amiket a fejéhez vágtam.

- Muszáj lesz neki! Menny fel a szobádba én megkeresem Henit, valahol láttam a tömegben...

- Rendben – mondta szomorúan.

Felvánszorgott a lépcsőn, én meg elmentem megkeresni Henit. Henit Kloé egész kicsi kora óta ismeri. Annyira, hogy egy napon születtek ugyanabban a kórházban. Két éve összevesztek, és azóta nem beszéltek egymással. Elég gyorsan kiszúrtam, mert mint mindig a hippi stílusát most is elővette.

- Heni! - örültem meg neki.

- Szia Zoé – ölelt meg – hogy vagy.

- Kösz jól, de tudod ki nincs jól!?

- Ki?

- Kloé.

- Mért mi van vele, összeomlott a kis álomvilága.

- Igen, honnét tudtad?

- Megérzés.

- Béküljetek ki, és vigasztald meg légyszí!

- Tudod mit, legyen. Gondolom a szobájában van.

- Igen ott van.

Heni elment. Én meg mint aki jól végezte dolgát leültem a kanapéra, és élveztem a zenét. Nem sokkal később Tom ült le mellém.

- Mi van az öcséddel?

- Apa meg fogja ölni, vagyis szerintem...

- Értem.

- És Kloé.

- Megvan éppen Henivel beszélget.

- Kibékültek?

- Igen, hála nekem.

- És mi a helyzet kettőnkkel? - kacsintott rám.

- Még mindig nincs olyan, hogy mi ketten.

Nem hagyta magát, felém hajolt és meg akart csókolni, persze mint mindig csak hülyülésből. Én meg úgy gondoltam ez az este már nem lehet rosszabb, úgyhogy egye fene megcsókolom. Igazából nem éreztem semmi különöset mikor csókolóztunk. Az is igaz inkább volt szájra puszi mint csók, de akkor se éreztem semmit. Újra kiderült, hogy nem lesz soha semmi köztünk. Majd, hogy még jobban fokozzuk az este izgalmait, Levinek is a csóknál kellet megjelennie. A tipikus „csalódtam benned” arca jelent meg, majd megfordult és elment.

- Akkor most járunk – kérdezte Tom.

- Nem Tom nem járunk.

- Ne már!

Felugrottam és Levi után futottam.

- Levi állj meg! - megfordult.

- Most komolyan, Tom?

- Meg tudom magyarázni.

- Mért pont Tom?

- Mért az jobb lenne ha téged csókolgatnálak?

- Egy fokkal biztos jobb, minthogy Tom.

- Tudod mit.

Az estémnek annyi, mért ne tegyem még jobban tönkre gondoltam. Közelebb léptem Levihez és megcsókoltam, amolyan szájra puszi módra. Ezzel még semmi probléma, csakhogy éreztem valami különlegeset amit Tomnál hiányoltam, valamit ami nem barátság érzése.

- Így már jobb? - kérdeztem.

- Te most megcsókoltál? - szegény még sokk alatt volt.

- Igen. Te mondtad, hogy az jobb lenne, hogyha téged csókolgatnálak.

- Nem gondoltam, hogy meg is teszed.

- Akkor rosszul gondoltad.

- Most tudod, hogy tönkre tetted a barátságunk.

- Mér tettem volna?

- Mert megcsókoltál.

- Ugyan már más emberek is csókolóznak mi mért ne?

- Ha megcsókold Borát elhiszem.

- Csókoljam meg a barátnőm?

- Igen.

- Legyen – akkor azt reméltem, el tudom felejteni majd az estét, ha mindent elszúrok. Megkerestük Borát aki persze Zozóval volt mikor megtaláltuk.

- Elrabolhatom egy pillanatra Borát – kérdeztem Zozót.

- Persze.

- Jó, de tényleg csak egy pillanat lesz.

Úgy csináltam mintha megcsókolnám Borát, akit előtte beavattam a dologba. Valami módon mentenem kellet a barátságom Levivel. Zozó lefagyott.

- Most már elhiszed Levi? - vontam kérdőre.

- Meg győztél, de erről még beszélni fogunk.

- Aha persze. Amúgy mi baja van Zozónak?

- Sokkot kapott, mivel látta a barátnőjét és az ikertestvérét csókolózni.

- Igaz én is sokkot kapnék ha csókolóznál Zozóval.

- Ettől nem kell félni, mert ez nem fog előfordulni.

Az este folyamán senkit sem kaptam le, szerencsére. Reggel 5-kor ment haza az utolsó ember. Pechünkre hívtak anyáék, hogy előbb jönnek haza. Hétfő reggel érnek haza, úgyhogy irány pakolni!

Ez volt a mi ki csókos szombat esténk. Ez is csak velem történhetett meg.