Csókos szombat este

Egy extrém hosszú részel jövök egy kis kimaradás után ;)

Szombat... Megpróbálom röviden és tömören elmondani a történteket. Délelőtt punnyadtunk a nappaliban a tv előtt. Aztán Tomnak támadt egy jó ötlete, amin meg is lepődtem nem gondoltam volna, hogy néha gondolkozik is...

- Tudjátok mi jutott eszembe? - kérdezte Tom.

- Nem, de biztos elmondod – válaszoltam.

- Mi lenne, ha bulit tartanánk. Hiszen úgy is elszúrtátok a bulitokat, és ez lehetne valami szülinapi házibuli.

- Egy nem mi szúrtuk el a bulink, kettő anyáék kinyírnak minket ha bulit tartunk a tudtuk nélkül.

- Ugyan már Zoé, mióta érdekel téged anyáék véleménye? - vont kérdőre Zozó.

- Igaz, de a legutóbbi buli után senki sem akarna eljönni – ellenkeztem továbbra is.

- Elfognak jönni, hidd el! - karolt át Tom.

- Szállj le rólam – söpörtem le a karját a vállamról.

- Szerintem is jó lenne egy buli – helyeselt Bora.

- Már te is melléjük állsz – ráztam a fejem.

- Igazából én is jó ötletnek tartom – mondta Levi.

- Ezt nem hiszem el!

- Zoé most mért ne? Nincs itthon Kloé sem. Anyáék keddig nem jönnek haza. Teljesen magunkra hagytak, arról meg ne is beszéljünk, hogy a nagyi el se jött.

- Tudjátok mit csináljatok amit akartok!

Hozzátenném, hogy ezt a mondatot nagyon megbántam. Este 7-kor a bejárati ajtón Kloé rontott be.

- Ezt, hogy képzeltétek?

- Már megint mi bajod van? - kérdeztem vissza.

- Bulit akartatok rendezni a tudtom nélkül. Hát képzeljétek nem jött össze. Éppen Olivérrel sétáltunk, mikor üzit kapott, hogy idézem „Gyere el fergeteges buli lesz, Makaiéknál találkozunk! (nyugodtan hozz magaddal bárkit)”.

- Meghívtad az öcsédet – pislogtam Tomra (ők sem éppen szeretik egymást)

- Az összes facebook ismerősöm meghívtam, kivéve Kloét.

- Jézusom. Hány ismerősöd is van?

- 328. Ne izgulj úgy sem jön el mindenki!

- Kézfeltartással jelezze aki még meghívta az összes ismerőét!

Mihelyt kimondtam az utolsó szót is mindenki keze a magasba repült, még Levié is!

- Atya ég! - fogtam a fejem.

- És engem nem hívott meg senki! - kapta fel a vizet a húgom.

- Ne most Kloé!

Már nem tudtam mit tenni a katasztrófa ellen, úgyhogy beletörődtem, hogy szét fogják szedni a házat. Annyit óvintézkedést azért tettem, hogy a törékeny dolgokat eltettem, és a bútorokat a fiúk a falakhoz tolták.

Nyolckor megérkezett a tömeg. Szerintem többen voltak mint az oroszok... Láttam deszkás srácokat. Az egyik nagyon helyes volt, majd megkérdezem Zozót, hogy hívják. Láttam jazz balettos lányokat, akikkel együtt táncolok. Láttam a volt osztálytársaimat, és a másik osztályt is azaz az évfolyamtársaimat. Meg egyéb számomra ismeretlen alakok is eljöttek.

Levivel beszélgettem, amikor azt hittem fejbe lövöm magam. Mivel csak nekem lehet olyan pechem, hogy a saját bulimra eljön az exem.

- Roli te meg mit keresel itt? - támadtam neki.

- Mi közöd van hozzá aranyom?

- Például, hogy az én házamban vagy.

- Engem meghívtak ide!

- Adok két percet, hogy elmenj. Szedd a lábaid!

- Ne akarj balhét kicsi Zoé.

- Te ne akarj balhét Roli – állt ki mellettem Levi.

- És meg jött a szőke herceg...

- Nem járunk, fogd már fel! - mondtam lenézően.

- De ha jól emlékszem miatta szakítottunk!

- Nem miatta, hanem miattad!

- Roli menny el, míg szépen kérem! - mondta Levi.

- Mért különben mi lesz, futsz a mamihoz és megmondasz?

- Roli nem vagyunk már három évesek, hagyd eszt abba!

Roli Levi unokatestvére anyai ágon. Levi mutatott be Rolinak. Szólt, hogy nem jó ötlet összejönni vele, mert Roli egy alattomos dög. Én ennek ellenére összejöttem vele, és emiatt összevesztem Levivel. Amikor pedig szakítottunk Rolival, azt hajtogatta Levi, „hogy én megmondtam”.

- Nem fogom abba hagyni!

- Akkor másképp fogalmazok, hagyd békén Zoét!

- Nem, és tudod mit – azzal a lendülettel smárolt le Roli, én pedig ellöktem magamtól.

- Roli ez azért már több a soknál! - figyelmeztette Levi.

- Óóó tényleg – ezzel egymásnak estek, én meg tétlenül álltam és nem tudtam mit tenni. Szerencsére Zozó és Bora pont felénk tartottak.

- Zozó ezek szétszedik egymást!

- Kik?

- Hát Levi meg Roli!

- Mit keres itt Roli?

- Nem tudom – a sírógörcs kerülgetett.

Bora megölelt és a fülembe súgta:

- Nem lesz semmi baja Levinek, megvédi magát!

Ő is tudta, hogy nem Rolit féltem. Talán még a vak is látta volna, hogy én Levit féltettem és nem Rolit.

Levinek és Zozónak sikerült elküldenie Rolit és a haverjait. Kezdtek elcsitulni a dolgok. Egy kis körben táncoltunk öten Bora Levi Tom Zozó és én. Egyszer csak Zozó ölbe vett, és a hátsókert felé kezdett sétálni.

- Hová viszel?

- Majd meglátod!

A medence előtt Zozó megállt. Tudtam ezután mi következik, úgyhogy erősen belekapaszkodtam a nyakába. Sajnos sikerült levakarnia magáról, és beledobnia a vízbe.

- Ezt mért kaptam?

- Te akartál medencés bulit, most megkaptad – mosolygott rám.

- Mikor akartam én medencés bulit?

- Szülinapunkra.

- Tényleg. Kezd hideg lenni. Segíts kijönni – nyújtotta a kezét, de mire rájött alattomos tervemre ő is a medencében volt.

- És én ezt mért kaptam? - nézett rám kérdően.

- Én úgy emlékszem közösen találtuk ki a medencés partyt – összenéztünk és egy jót nevettünk a hülyeségünkön.

- Bomba – üvöltött Tom, és már a vízben is volt.

- Én is jöhetek? - kérdezte Bora.

- Gyere csak! - majd Zozó segített neki bejönni, és adott neki egy csókot.

- Te nem jössz be Levi!

- Nem terveztem. Most zseléztem be a hajam – túrt bele a hajába.

- Akkor segíts ki! - nyújtottam a kezem.

- Én ezt nem veszem be!

- Hidd el nekem be fogsz te jönni – kimásztam, és belöktem a vízbe.

- Csak a kedvedért jöttem be – ölelt át.

Utána felmentünk. Ruhát cseréltünk, már aki tehette. Én adtam egy piros pólót meg egy rövidnacit Borának.

Mikor lementünk, megrémisztett a látvány ami elém tárult. Kloé lefagyva állt, a sírógörcs kerülgette. Ez azért is volt fura, mert Kloét nem láttam sírni egész pici kora óta. Teljesen ki volt készülve.

- Mi a baj Kloé? - azért mégis csak a testvérem... Nem kaptam választ, de már láttam is, hogy mi a baj. A vérnyomásom az egekbe szökött. Olivér és Noncsi csókolóztak, és úgy elvoltak egymással, hogy észre se vették Kloét. Megöleltem a húgom(ilyen is régen volt). Dobtam egy sms-t Tomnak, hogy jöjjön, mert akadt egy kis gond az öcsikéjével. Tom egy perc múlva meg is érkezett, és egy kicsit ő is meglepőd a látványon. Lerángatta az öccsét Noncsiról, és elkezdte kiosztani.

- Ezt hogyan gondoltad? Megcsalod a legjobb barátom húgát, az állítólagos szerelmedet.

- Ki vagy te, hogy csak így parancsolgatsz nekem?

- Képzeld Olivér a bátyád vagyok.

- Ja, a szegény fiú akit a saját anyám jobban szeret mint engem, csak azért mert neked meghalt az anyád. Te vagy a kis kedvenc otthon...

- Ne tereld el a témát!

- Mi van rosszul esik, ha a halott anyádról beszélek.

- Itt az a kérdés, hogy mért csalod meg a barátnődet?

- Nekem van ennél egy jobb kérdésem. Mi közöd van hozzá?

- Na gyere! - majd karon ragadta, és ha jól sejtem haza vitte, mert a bejárati ajtó fel hurcolta.

- Szerintem jobban teszed ha te is elmész Noncsi! - mondtam még mindig a húgom ölelgetve.

- Tudom mi esne neked most jól – mondtam.

- Na mi?

- Egy barát.

- Melyikre gondolsz, amelyik csókolózott a fiúmmal?

- Henire gondolok.

- Szerinted még beszél velem, azok után amiket a fejéhez vágtam.

- Muszáj lesz neki! Menny fel a szobádba én megkeresem Henit, valahol láttam a tömegben...

- Rendben – mondta szomorúan.

Felvánszorgott a lépcsőn, én meg elmentem megkeresni Henit. Henit Kloé egész kicsi kora óta ismeri. Annyira, hogy egy napon születtek ugyanabban a kórházban. Két éve összevesztek, és azóta nem beszéltek egymással. Elég gyorsan kiszúrtam, mert mint mindig a hippi stílusát most is elővette.

- Heni! - örültem meg neki.

- Szia Zoé – ölelt meg – hogy vagy.

- Kösz jól, de tudod ki nincs jól!?

- Ki?

- Kloé.

- Mért mi van vele, összeomlott a kis álomvilága.

- Igen, honnét tudtad?

- Megérzés.

- Béküljetek ki, és vigasztald meg légyszí!

- Tudod mit, legyen. Gondolom a szobájában van.

- Igen ott van.

Heni elment. Én meg mint aki jól végezte dolgát leültem a kanapéra, és élveztem a zenét. Nem sokkal később Tom ült le mellém.

- Mi van az öcséddel?

- Apa meg fogja ölni, vagyis szerintem...

- Értem.

- És Kloé.

- Megvan éppen Henivel beszélget.

- Kibékültek?

- Igen, hála nekem.

- És mi a helyzet kettőnkkel? - kacsintott rám.

- Még mindig nincs olyan, hogy mi ketten.

Nem hagyta magát, felém hajolt és meg akart csókolni, persze mint mindig csak hülyülésből. Én meg úgy gondoltam ez az este már nem lehet rosszabb, úgyhogy egye fene megcsókolom. Igazából nem éreztem semmi különöset mikor csókolóztunk. Az is igaz inkább volt szájra puszi mint csók, de akkor se éreztem semmit. Újra kiderült, hogy nem lesz soha semmi köztünk. Majd, hogy még jobban fokozzuk az este izgalmait, Levinek is a csóknál kellet megjelennie. A tipikus „csalódtam benned” arca jelent meg, majd megfordult és elment.

- Akkor most járunk – kérdezte Tom.

- Nem Tom nem járunk.

- Ne már!

Felugrottam és Levi után futottam.

- Levi állj meg! - megfordult.

- Most komolyan, Tom?

- Meg tudom magyarázni.

- Mért pont Tom?

- Mért az jobb lenne ha téged csókolgatnálak?

- Egy fokkal biztos jobb, minthogy Tom.

- Tudod mit.

Az estémnek annyi, mért ne tegyem még jobban tönkre gondoltam. Közelebb léptem Levihez és megcsókoltam, amolyan szájra puszi módra. Ezzel még semmi probléma, csakhogy éreztem valami különlegeset amit Tomnál hiányoltam, valamit ami nem barátság érzése.

- Így már jobb? - kérdeztem.

- Te most megcsókoltál? - szegény még sokk alatt volt.

- Igen. Te mondtad, hogy az jobb lenne, hogyha téged csókolgatnálak.

- Nem gondoltam, hogy meg is teszed.

- Akkor rosszul gondoltad.

- Most tudod, hogy tönkre tetted a barátságunk.

- Mér tettem volna?

- Mert megcsókoltál.

- Ugyan már más emberek is csókolóznak mi mért ne?

- Ha megcsókold Borát elhiszem.

- Csókoljam meg a barátnőm?

- Igen.

- Legyen – akkor azt reméltem, el tudom felejteni majd az estét, ha mindent elszúrok. Megkerestük Borát aki persze Zozóval volt mikor megtaláltuk.

- Elrabolhatom egy pillanatra Borát – kérdeztem Zozót.

- Persze.

- Jó, de tényleg csak egy pillanat lesz.

Úgy csináltam mintha megcsókolnám Borát, akit előtte beavattam a dologba. Valami módon mentenem kellet a barátságom Levivel. Zozó lefagyott.

- Most már elhiszed Levi? - vontam kérdőre.

- Meg győztél, de erről még beszélni fogunk.

- Aha persze. Amúgy mi baja van Zozónak?

- Sokkot kapott, mivel látta a barátnőjét és az ikertestvérét csókolózni.

- Igaz én is sokkot kapnék ha csókolóznál Zozóval.

- Ettől nem kell félni, mert ez nem fog előfordulni.

Az este folyamán senkit sem kaptam le, szerencsére. Reggel 5-kor ment haza az utolsó ember. Pechünkre hívtak anyáék, hogy előbb jönnek haza. Hétfő reggel érnek haza, úgyhogy irány pakolni!

Ez volt a mi ki csókos szombat esténk. Ez is csak velem történhetett meg.  

Elbeszélgetés

Úgy véltem, hogy azért jár nekem egy magyarázat. Ezért Borát felrángattam az emeletre a

szobámba.

-Mit szeretnél? - kérdezte ártatlanul.

- Magyarázatot!

- Mire, mert tudod, hogy a matekot nem értem.

- Hidd el, hogy nem matek példákra vagyok kíváncsi!

- Akkor mire?

- Láttalak titeket Zozóval csókolózni!

- Én meg Zozó jó vicc!

- Ne tagadd! Láttam amit láttam.

- Jól van na. Tényleg csókolóztunk.

- Akkor most mi van köztetek?

- Tulajdon képen mind a kettőnknek tetszik a másik, de a te megkérdezésed nélkül nem akartuk...

- Mit nem akartatok?

- Összejönni.

- De akkor mi volt az a csók?

- Nagyon félt...

- Ne ködösíts Bora, ne ködösíts! Ha nem az igazat mondod, ne is folytasd!

- Jól van, akkor elmondom. Emlékszel még a hétvégi bulitokra.

- Igen, azt nem tudom elfelejteni – megráztam a fejem, hogy az előtörő pillanatképek, elszálljanak.

- Arra is emlékszel, hogy engem meg Zozót kettesben hagytatok.

- Jézusom azóta – leeset a tantusz, hiszen akkor már egy hete van valami köztök – azóta titkolóztok előttem.

- Így nagyon rosszul hangzik – szívta fel magát – enged, hogy végig mondjam.

- Legyen hallgatlak – karba tett kézzel vártam a magyarázatot.

- Na tehát. A bulin kettesben maradtunk. Beszélgettünk erről arról, aztán ráébredt mindkettőnk, hogy mennyire hasonlok vagyunk. Onnantól fogva pedig már minden magától jött. Arról kezdtünk beszélni, hogy mind a kettőnk szingli vagyunk, hogy mennyire illünk egymáshoz. Izzott közöttünk a levegő. Zozó közelebb lépett hozzám, és megcsókolt. Nem akartuk elmondani ami köztünk van, amíg nem biztos a dolog.

- Most akkor jártok?

- Valami olyasmi.

- Kicsit csalódott vagyok, hogy nem mondtátok el, de örülök is, hogy ti ketten együtt vagytok. Bár sosem gondoltam volna...

- Akkor nem haragszol?

- Nem de legközelebb, mondjátok el, mert az az egy hét mégis csak hosszú idő. Az pedig azt jelenti, hogy ti egész sokáig rejtegettétek előlem azt ami köztetek van.

- Megígérem, hogy nem lesz ilyen többet!

- Ajánlom is! Na mennyünk le, és közöljük Zozóval is, hogy tudom a dolgot.

Lementünk, és Bora első dolga az volt, hogy egy hatalmas csók adott Zozónak.

- Tudja? - kérdezte Zozó Borát.

- Mindent.

- Most mi van ezek között? – kerekedett el Tom szeme, ezek szerint nem csak előttem volt titok a dolog.

- Járnak – válaszoltam nemes egyszerűséggel, amit egy vállrántás követett.

- Mi van? - kérdezett vissza.

- Hát járnak.

- Ők ketten?

- Igen, ők ketten. Nem hárman nem négyen, hanem ketten.

- Bora és Zozó?

- Igen, mi nem érthető ezen?

- Hát kb. semmit sem értek – vakarta meg a fejét.

- Akkor elmondom lassabban, hogy fel tudd fogni. Zo-zó és Bo-ra jár-nak – szótagoltam el neki csigatempóban.

- De ha ők ketten járnak, akkor járjunk már mi is.

- Álmodozz róla csak tovább! Gyökér...

Ezzel befejeztem a Tommal való beszélgetésem. Míg én egy agyhalottat próbáltam helyrezökkenteni, addig Bora és Zozó eltűntek. Gondolom kettesben akartak lenni. Úgyhogy maradtunk ketten a szellemi fogyatékos és én. Utolsó reményem az volt, hogy hátha Leviék már hazaértek, az unokaöccse szülinapi partijáról.

- Maradj itt Tom, és légy szíves ne szedd szét a házat míg nem vagyok itt.

Átmentem a szomszédba, és kopogtattam az ajtón.

- Szia Zoé! – köszönt Levi anyukája – gyere be!

- Csókolom, Levi is itthon van?

- Igen éppen fürdik.

- Köszönöm, akkor megvárom a szobájában.

Leültem Levi ágyára, és vártam hogy végezzen.

- Hát te itt? - kérdezte, csuromvizes hajjal.

- Nem bírtam tovább Tom hülyeségét!

- Mért Zozó és Bora nem voltak ott? - ült le mellém az ágyra.

- Dehogyisnem, csak ők elvonultak szépen kettesbe.

- Egész nap?

- Nem, nem. Úgy kezdődött, hogy...

Elmondtam a csoda péntekünket, amiről szegény lemaradt. Mindent a gördeszkát, a csókot, Borával való beszélgetésem, Tom hogyan akart rám mozdulni.

Elképzeltem, hogy milyenek lennénk Tommal ha járnánk. Elég furi... Valami ilyesmi:

„- Zoé te szebb vagy mint a deszkám!

- Óó Tom, ez annyira szép!”

Na mindegy nem ez a lényeg hanem, hogy Bora és Zozó kétszerelmes pár, mindig együtt jár...

1000 megtekintés

Lassan egy hónapja létezik ez a blogom, és már most át léptük az 1000 megtekintést. Ezt csak neketek köszönhetem!

Hogyan tehették ezt velem? Mit tettem én ellenük?

Megöl az unalom. Anya és apa elmentek kedden Horvátországba egy közös nyaralásra. Minket nem vittek magukkal állításuk szerint azért, mert „kell egy kis idő nekik kettesben”. Minket a nagyira bíztak, de az elég furcsa, hogy a nagyit nem láttuk még a héten.

Kedden Bora és Tom beköltöztek a házba. Kloé eltűnt, azt hiszem talán Noncsinál van, de mondjuk nem érdekel túlságosan. Vagy 40 fok volt, és emiatt semmit sem lehetett csinálni. Ha kiléptünk a házból csak tíz percre egyből leégtünk. Bent pedig se légmozgás se levegő, tárva-nyitva voltak az ajtók és az ablakok, de egyszerűen nem akart megmozdulni a levegő. Ezért úgy döntöttünk, hogy nem problémázunk ezen inkább, leülünk és megnézünk egy filmet. Ebből az egy filmből lett tizenkettő film.

Megnézett filmek listája:

1. Vissza a jövőbe I.

2. Vissza a jövőbe II.

3. Vissza a jövőbe III.

4. Csajok Monte Carlóban (a fiúk azt mondták rá „ez olyan volt, mint a gördeszka kerék nélkül, magyarul utálták)

5. Harry Potter és a bölcsek köve

6. Harry Potter és a Titkok Kamrája

7. Harry Potter és az azkabani fogoly

8. Harry Potter és a Tűz Serlege

9. Harry Potter és a Főnix Rendje

10. Harry Potter és a Félvér Herceg

11. Harry Potter és a Halál ereklyéi I.

12. Harry Potter és a Halál ereklyéi II.

Erre ment el az egész szerdánk, aludni se aludtunk. Szerda reggel tízkor kezdtük el nézni a filmeket és másnap tizenegykor fejeztük be. Az utolsó film végén már mindenki aludt. Este kilenckor ébredtem fel a nappali közepén, mert leestem a kanapéról. Kimentem a konyhába, csináltam egy sonkás szendvicset, ami mellé töltöttem egy pohár tejet. Egyszer csak Tom jelent meg az ajtóban, aki úgy elaludta a haját, hogy muszáj volt rajta nevetnem.

- Most min röhögsz? - kérdezte.

- Néztél ma már tükörbe?

- Igen Zoé, felébredek és azzal kezdem.

- Ez most cinizmus volt?

- Igen, de tudod mikor felébredek, még nem vagyok formában.

- Te sosem vagy formában.

- Fogd be, és inkább csinálj nekem is egy olyan szendvicset!

- Mi vagyok én, a csicskásod? Tudod hol vannak a hozzávalók, csináld meg magadnak.

- Akkor inkább éhen halok – dünnyögött, majd leült mellém – mindegy ez is megteszi – kivette a kezemből a szendvicsem, és elkezdte enni.

- Tom!

- Finom a szendvics, szerintem jobban jársz ha te is csinálsz magadnak egyet. Én ezért megszenvedtem – mosolygott rám.

- Menny már a francba! - ebben a pillanatban meghúzta a bögrét.

- Fújj, ez tej! - és visszaköpte a pohárba – a tied lehet.

- Kösz, nem kell!

Felálltam, és úgy döntöttem akkor inkább éhen pusztulok, minthogy megmaradjak Tom mellett. Felmentem a szobámba, lefeküdtem az ágyra, és próbáltam aludni.

Párperc múlva arra ébredtem fel, hogy Tom beront a szobába, és mellém fekszik.

- Te mit csinálsz itt? - vontam kérdőre.

- Mindenki totál ko, bármivel próbálkoztam ezek tovább szunyáltak. Zozóba még meg is botlottam de arra se kelt fel. Úgyhogy maradtál te – ölelt át.

- Én is aludni szeretnék!

- Nyugodtan nem zavarok – majd bekapcsolta a laptopom és elkezdett csetelni.

Ráhagytam, majd nemsokára be is aludtam.

Péntek reggel már mindenki éber volt. Jobb lett az idő, már csak 30 fok lehetett. Zozó és Tom kimentek az utcába gördeszkázni. Levi elment a szüleivel az unokaöccse szülinapjára. Bora meg én kimentünk a fiúkhoz, majd addig csesztettük őket, míg a kezünkbe nem nyomták a gördeszkákat. Már valamilyen szinten tudunk gördeszkázni, mert nem ez az első eset, hogy lenyúljuk a gördeszkákat, de a trükkök még nem mennek.

- Visszakapjuk a deszkákat?

- Most, hogy nálunk vannak nem kapjátok meg.

- Na persze – nézett rám szánakozva Zozó.

- Nem hiszed mi?

- Őszintén, nem.

Felszálltam a deszkára és elgurultam, Bora követte a példámra és ő is felugrott a másik gördeszkára.

A fiúk a nyomunkban voltak, talán nem is érnek minket utol ha Bora el nem esik. Mindenki hátrahőkölt, és rohant segíteni.

- A deszkám! - ölelte át a balesetveszélyes fadarabot Tom.

- Bora! – Zozó és én letérdeltünk Borához(igen mi normális emberek a barátainkat féltjük, nem a játékunkat)

- Jól vagyok! - rázta meg a fejét.

- Biztos.

- Aha semmi, bajom.

- Bemegyünk? - kérdeztem.

- Aha – válaszolt mindenki egyszerre.

Tom előre berohant a házba, hogy ellenőrizze minden a helyén van-e a deszkáján. Én is elindultam. Bora pedig követett volna, ha Zozó el nem kapja a kezét. Direkt nem álltam meg, úgy csináltam mintha észre se vettem volna. Azért félszemmel láttam őket. Amit láttam az teljesen megdöbbentett. Zozó mélyen Bora szemébe néz, kérdez tőle valamit. Bora válaszol. Nem ez az izgalmas, hanem ami ezután jött. Zozó átölelte Borát, aki ezt viszonozta. Majd Zozó megcsókolta Borát. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Az ikrem meg a legjobb barátnőm. Ezt a tényt képtelen voltam feldolgozni. Sose gondoltam volna.

A házba is kézen fogva jöttek be. Én meg mintha mit sem sejtenék, megkérdeztem:

- Mi történt.

- Ááá, semmi – mondák egyszerre, és kezeik szétcsúsztak. A kis hazugok.

Az egekbe szökött a vérnyomásom. Hogyan tehették ezt velem? Mit tettem én ellenük?

Szülinap

Vasárnap otthon voltunk egész nap. Csak 10 email/sms-t kaptam, hogy a nyugdíjas klub bulit rendez, és minket akik azt a szuper 60-as évek bulit rendezték szívesen látnak. Most kijelentem én nem vagyok hajlandó nyugdíjas buliba menni!

Kb. este tízig volt nálunk Levi, utána elment, mert szerinte "akkorát ásítottam, hogy belefért volna a feje", így hát lefeküdtem aludni,és tizenegykor felébredtem a telefonom csörgésére. A kijelzőn Bora neve állt.

- Szia Bora mit akarsz ilyenkor? - ásítottam a telefonba.

- Boldog szülinapot!

- Még csak tizenegy óra van!

- Hülye óra! Akkor mindegy szia!

- Szia.

Próbáltam vissza aludni, de nem tudtam. Az álom elszökött a szememből. Az ölembe vettem a laptopom, és megnéztem, hogy online van-e valaki. Pechem volt, még a legnagyobb kockákat se találtam online. Aztán amikor már ki akartam lépni facebookról Levi lépett be.

Levi üzenete: Hát te?

Zoé üzenete. Bora hívott, hogy boldog szülinapot. Szegénynek még mindig vacakol az órája!

Levi üzenete: Várj átmegyek!

Majd az ajtóban megjelent, és ledőlt mellém az ágyra. Kikapcsoltam a gépem, és helyette inkább Levivel beszélgettem. Nagyon gyorsan telt az idő, egyszer csak elkezdett csipogni Levi karórája.

- Boldog szülinapot! - mondta, és nyomott egy puszit a homlokomra.

- Köszönöm!

Abban a pillanatban elkezdett csöngni a telefonom, Bora volt ő is boldog szülinapot kívánt!

Levi utána elment haza, hogy kipihenjem magam, vagy inkább ő magát.... Átfutottam a szemközti szobába, berontottam az ajtón, és az alvó Zozóra ugrottam.

- Boldog születésnapot! - üvöltöttem a fülébe.

- Neked is, de most hagyj aludni.

- Nem hagylak!

- Legalább szállj le rólam!

- Rendben de akkor gyere! - leszálltam róla, majd megvártam míg kikószálódik az ágyból, megragadtam a kezét, és magam után húztam.

- Hová megyünk?

Magammal húzva Zozót, a medencéhez futottam.

- Érzed ezt? - kérdeztem.

- Mit?

- A szabadság illatát.

- Nem, de tudod mit érzek?

- Mit?

- A bizsergést a lábaimban – ezzel a lendülettel megragadta a kezem, és együtt zuhantunk a medencébe.

- Ez mire volt jó?

- Erre – majd lenyomott a víz alá. Én pedig fulladozva jöttem fel a víz alól. - ezt azért kaptad mert felkeltettél! Jóét!

Mondta, aztán kimászott a medencéből, és felment a szobájába. Én még utánakiáltottam:

- Anya meg fog ölni, ha vizesen mész be a házba!

Kimásztam a vízből, magamhoz vettem egy törölközőt, és vártam a napfelkeltét. Bár még csak egy óra múlt én kitartóan vártam a napfelkeltét, míg el nem aludtam.

Reggel nyolc körül arra ébredtem, hogy Levi ült mellettem. Mikor észrevette, hogy fent vagyok, kedvesen keltett.

- Jó reggelt! Még egyszer boldog szülinapot!

- Jó reggelt, és köszönöm!

- Ez a tied!- a kezembe nyomott egy nagy dobozt – Bontsd ki!

Azt tudtam, hogy lesz benne egy póló egy közös képünkkel. Minden évben adunk a másiknak egy ilyen pólót, ez már kiskorunk óta szokásunk, még a legelső is megvan. De amikor kinyitottam a doboz elbőgtem magam, kaptam tőle egy olyan kártyahalmot, amire az volt írva „ötvenkét dolog amit szeretek benned”.

El is olvastam miket szeret bennem az én Levim, a kedvencem a „szeretlek, mert te jelented nekem a világot”. Amikor végignézetem Levi vállára hajtottam a fejem, és csak annyit mondtam:

- Ennél szebb ajándékot nem is adhattál volna!

Hirtelen Bora jött meg.

- Sziasztok, zavarok? - kérdezte, mintha sosem látnánk szívesen.

- Dehogy is!

- Hoztam neked valamit Zoé! - és a kezembe nyomott Bora egy csomagot.

- Olyan aranyosak vagytok – néztem rájuk – tudjátok, hogy nem kellet volna!

- Érted bármit! - mondták szinte egyszerre, minta előre megbeszélték volna.

Kibontottam az ajándékot. Volt benne egy csomó tök jó karkötő, pár körömlakk meg álmaim szoknyája amit hetek óta nézegettem a boltban. Felmentünk a szobámba, előhalásztam az én ajándékom amit Zozónak szántam. Kopogtattam az ajtón, majd benyitottam.

- Gyertek le! - szóltam Zozónak, és Tomnak aki nem rég érkezhetett.

Mi lent vártuk őket a konyhában, közben anya körülöttünk sürgött-forgott, csinált reggelit égett pirítóst nyami a kedvencem! Nagy ajándékos táskákkal jöttek le a fiúk. Átadtuk egymásnak az ajándékokat. Kaptam Zozótol egy óriásmacit Tomtól egy „Akkor aggódnék a korom miatt ha nem néznék ki ilyen őrülten jól” feliratú bögrét. Zozó kapott Borától egy „Dear kaffee: I love yuo” feliratú kanalat, mert tudni kell a ikremről, hogy hetedikes korunk óta kávézik, mert mindig alacsony volt a vérnyomása...

Levitől egy deszkás sapit kapott, Tomtól egy új gördeszkát. Tőlem pedig egy deszka alakú telefon tokot.

Anya nem adta oda az ajándékunk, azt mondta majd ha apa is itt lesz. A húgunk meg elő se keveredett délután kettőig.

- Jó reggelt! - köszönt mindenki.

- Helo, boldog szülinapot itt az ajándékotok. Ne keressetek ma már!

A kezünk benyomott egy-egy „költözzetek el mihamarabb” feliratú párnát, majd elviharzott.

- Olyan jószívű, azt akarja, hogy tovább tanuljatok! - aha anya ezt így értelmezte.

Amúgy Kloé azért nem akart ma kijönni a szobájából, mert tudta jól ma mi vagyunk a középpontban, és ha előjött volna, nem rá figyeltek volna és ebbe talán bele is pusztult volna...

Mikor hazajött apa odaadták az ajándékunk ami egy xbox360 volt, hozzá egy csomó játékkal.

Éjfélig az új játékunkkal játszottunk. Táncoltunk, gitároztunk minden egyes játékot kipróbáltunk.

Ez a nap egyszerűen szuper volt. A mai naptól egészen egy évig, ha megkérdezik, hogy hány éves vagyok, azt fogom mondani 15!

SzülinapiBuli (2. rész)

Hogy is szokták mondani, hogy kinyírom a húgom? Ja igen, megvan! Kloé az Isten verjen meg, ha megtalállak, kitekerem a nyakad! Nem elég, hogy megrendezte nekünk ezt a „fergeteges” bulit, ő látványosan jól érezte magát. Fogta a kis pasiját és elmentek moziba, azóta se láttam. Ha hazajön én esküszöm megfojtom!

Mint már említettem, megtaláltam Levit, és én persze úgy voltam vele, hogy most komolyan el kell beszélgetnünk pár dologról. Kiengedtem karjaim közül, és megvártam míg a szemembe néz.

- Levi!

- Igen?

- Hogy tehetted ezt velem?

- Mit?

- Ezt, ami itt van körülöttünk!

- Mi van körülöttünk?

- Ne csinálj úgy mintha hülye lennél, mert tudom, hogy nem vagy az! De ha mégis, akkor csak szólj!

- Most mi bajod van, tök jó a buli?!

- Pataki Levente!

- Szóltál?

- Ááá, ma mindenki megőrült? - már éppen elakartam menni mikor.

- Figyelj, Zoé! Elakartam kerülni ezt a beszélgetést, de úgy látom, mindenképp meg kell ejtenünk. Próbáltam lebeszélni anyud, de közölte velem, hogyha Kloé azt mondta 60-as évek buli, akkor neki fog hinni, és nem nekem. Én meg persze tudtam, hogy te tök pipa leszel rám. Csodálkoztam is, hogy mikor megláttál, nem ordibálni kezdtél, hanem megöleltél.

- Örömtáncot fogok járni, ha elköltözök ebből a házból! Azt meg nem tudom, hogy honnét vetted, hogy én haragudni fogok rád. Mikor volt olyan, hogy én haragudtam rád azért, amit nem is te csináltál?

- Akkor az is az én hibám volt, hogy tavaly szakítottál Rolival, és engem hibáztattál, mert nem védtelek meg. Miközben én már az elején szóltam, ha össze jössz vele, abból csak baj lesz!

- Jól van na! Bocsánat századszorra is!

- Semmi baj! Az lehet, hogy Tomot láttam?

- Igen. Megkeressük?

- Aha, gyere!

Úgyhogy elmentünk Tom felfedező túrára. Végül is megtaláltuk Zozó szobájában. Azt mondta szó szerint „Nem bírja a fülem a Beatles-t , szerintem hallás károsodást szenvedtem tőle!”. Próbáltuk megnyugtattuk, hogy a Beatles nem okoz maradandó károsodást, de ő tovább játszotta a süketet. Megoldásként az ikrem hangfalán Pitbullt maximumra tekertem, és elkezdtem Tommal üvöltözni, hogy így már jobb-e. Valószínűleg hatott a gyógyszer, mert utána már normálisan lehetett beszélgetni vele. Kiderült, hogy azért jött haza idő előtt, mert meghalt a nagymamája. Szegényt nagyon sajnálom, anyukája öt éves korában hagyta el az élők sorát. Ő nevelte Tomot, és nagyon szoros kapcsolat volt közötük. Most is anyukája nővérénél volt. Anyukája halála után, a bíróság apukájának ítélte, aki közben megházasodott, és született egy fia, aki ugyebár Olivérke. Csak a kis baráti körünk tudja az egész sztorit a bonyolultnak mondható életéről. A többi embernek csak a nyilvánvaló dolgokat mondja mint pl.: apukájával él, van egy féltesója stb...

Visszatérve a bulihoz, mi öten Bora, Levi, Tom, Zozó, és én lapultunk a szobában a buli végéig. Amúgy Bora meg Zozó úgy kerültek a szobába, hogy Tom sztorija közepén megjelentek az ajtóban, hogy „a nyugdíjas klub megjelent a bulin”, és igen ezt tényleg szó szerint kell érteni, a bulinkon tényleg ott volt a nyugdíjas klub. Csöndben beszélgettünk a szobában, és reménykedtünk, hogy úgy belefeledkeztek a bulizásba, hogy észre se veszik, hogy az ünnepeltek eltűntek.

Igazunk lett, még a tortát is megették nélkülünk. Aztán hívott a nagyi, hogy „ilyen jót legutoljára lánykorában bulizott”, magyarul szörnyű volt a bulink. Biztos vagyok benne, hogy ezt a bulit még évekig emlegetni fogják.......

SzülinapiBuli

Lássuk csak. Mint minden éveben a szüleink megkérdezik, hogy milyen bulit szeretnénk, majd kijelentik, hogy ebben a házban semmiféle buli nem lesz. Nem mintha most másképp lett volna. Mi Zozóval már persze tudjuk, hogy ez mit jelent. MEGLEPI BULI!! Talán ez az egy nap egész évben mikor ránk figyelnek a szüleink. Úgyhogy „letörve” mászkáltunk egész héten a házban, mintha mit sem sejtenénk. Kutyaszemekkel nézve anyáékra, hogy „engedjék meg”, hogy bulit tartsunk. Persze ők nem engedtek. Így bele kellet törődnünk a „buli nélküliségbe”.

Szombaton július 9-én elmentünk meglátogatni a nagyit, aki Visegrádon lakik. Ami kb. egy 30 perces út, csak oda. Ebédre még ott maradtunk aztán, olyan 1 óra körül elindultunk haza. Mindenki, az egész család kivéve anya, mert ő el se jött! Mily meglepő! Egész úton apa átlátszó rizsáját hallgattuk arról, hogy mennyire sajnálja azt, hogy nem lesz bulink. Mi meg persze a karosszériába vertük a fejünket az út végére.

Mikor oda értünk, az ajtóhoz sétáltunk. Lassan nyomtam le a kilincset, hogy kitudjon ülni a meglepettség az arcomra. De mit is mondjak, az se kellet, mert tényleg meglepődtem. Az addig oké, hogy medencés party, de ez 60-as évek medencés party volt. Szerintem rá sem jöttem volna, ha nem rakja ki anya ezt a feliratokat: „Boldog szülinapot Zoé és Zéno” ez még oké de a másik már mindenek a teteje: „60-as évek medencés buli”. Aszt hittem, hogy ez csak rossz poén. Aha, hihettem én bármit is, mert ez volt a valóság. Mindenki egyrészes fürdőruhába volt, se hol egy bikini vagy egy fürdő gatya, csak az undorító egyrészes fürdőruhák aminek ujja és gatyaszára is van. Láttam, hogy nem csak én émelygek a látványtól, úgyhogy Zozót a konyhában leültettem egy székre.

- Zoé mond, hogy nem te mondtad nekik, hogy legyen 60-as évek buli?

- Még csak az kellet volna, hogy én mondjak neki ilyet.

Én is leültem Zozó mellé egy másik székre, és együtt szenvedtünk. Mivel tudtuk, hogy itt vannak a legjobb barátaink, mindenki aki számít valamit is, és most olyat égünk... Egyszer csak anya jelent meg két ocsmány fürdőruhával a kezében.

- Gyertek gyerekek, öltözzetek át. Tudom, hogy meglepődtetek, mivel teljesült az a vágyatok, hogy egy ilyen bulitok legyen. De ne nekem köszönjétek hanem Kloénak, mert ő szólt nekem.

A kezünkbe nyomta a fürdőruhákat, majd el ment. Mi meg elhatároztuk, hogy lefejezzük a húgunkat.

- Makai Kloé – rontottunk be a szobájába, mert őnagysága persze nem jelent meg a bulin – hogy merészelted ezt tenni velünk.

- Mit? - ült ki a gúnyos mosoly az arcára.

- 60-as évek buli mi?

- Ja, hogy az már teljesen el is felejtettem. De ugye mindenki jól érzi magát?

- Igen, persze mindenki aki nyugdíjas! - üvöltöttem le a fejét.

- Hoppá, bocsi! - mondta elvékonyodott hangon – de most elmennétek, légyszí! Megjött Olivér, és titeket meg vár a nyugdíjas klub.

- Ezt nem úszod meg szárazon Kloé!

- Csak hiszitek!

Lementünk az „ünneplő” sereg közé (persze nem öltözünk át). Na és kivel találkoztunk? Tommal, aki Zozó egy régi barátja. Ezek szerint hazajött Angliából. Nem számítottunk rá, mivel úgy volt, hogy az egész nyarat a nagynéniéjénél tölti.

- Sziasztok! - köszönt – elég tré a buli!

- Szia, és igen tudjuk! - válaszolt Zozó helyettem is.

- Sziasztok, elmentem megkeresni Levit!

Mondtam. Majd elveszve a nyugdíjas társaság között, Levi felfedező túrára mentem. Közben ilyes fajta megjegyzéseket kaptam: „Nyugdíjas találkozónál nincs jobb buli téma?” vagy „ Tré a buli húztam haza” esetleg „Mi ez a nyugdíjas klub itt?” de a kedvencem akkor is az „Eltévedtem? A Makaiékhoz mentem egy ikerpár szülinapjára.”. Mikor megtaláltam Levit, megöltem, a vállára hajtottam a fejem, majd annyit mondtam:

- Én ezt már nem bírom........    

Emlékek

Így július elején felmerült a nagybetűs kérdés: MIT TERVEZTEK SZÜLINAPOTOKRA?

- Tudjátok gyerekek, ha majd eljön Kloé életében is, hogy egy hónap múlva betölti a tizenötöt, én nem is tudom mit fogok tenni – hát igen ez a mi családunknál egy meghatott pillanat, anyu húgunkról beszél amikor éppen rólunk lenne szó – de most talán nem is ez a lényeg hanem az hogy, az én két második legszebb gyerekeim betöltik a tizenötöt.

- Ajj szívem tudom, hogy mennyire szereted a gyerekeinket de ez nem így van, nem a második legszebbek – na igen ezen Zozóval mind a ketten meglepődtünk, ilyet sem láttunk még apától, hogy mellénk állt. De persze nem csalódtunk benne, mert amit mondott, csak illúzió – Zozó a második legszebb, és Zoé a harmadik. Lány létére elég csúnyácska.

Erre azért nem számítottam. Mi az, hogy „csúnyácska” vagyok? Ugyanúgy nézek ki mint az ikrem csak épp lányba, arról meg ne is beszéljünk, hogy a kis kedvenc és én tökéletesen megegyezünk, ő az én szőke kiadásom. Ő lehetne a harmadik ikrünk, aki három évvel fiatalabb nálunk! De azon még jobban ledöbbentem amit anya mondott:

- Jól gondolod, én is így vélem. Zoé, drágaságom nem sértésből mondom ezt de tényleg elég rondácska vagy...

A többit nem hallottam, mert már fenn is voltam a szobámban. A párnámba fúrtam a fejem és úgy bömböltem, hogy az egész utca fültanúja volt a hisztirohamomnak. Pechemre elfelejtettem bezárni az átjárót ami Levi szobájába vezet. Nyílt az ajtó, és bár egyedül akartam lenni, az az ember lépett be, akivel ebben a pillanatban képes vagyok egy szobában maradni.

- Mi történt? - ült le mellém a az ágyamra, és megsimogatta a fejemet, amitől kócos lett a hajam, de mondjuk a pirosra sírt szemek mellet ez semmi.

- A szüleim – mondtam olyan egyszerűséggel, hogyha ezt egy olyan embernek mondom aki nem ismer akkor meg sem érti.

- Mit műveltek?

Elmeséltem neki mindent, hogy milyen egy abnormális szüleim vannak. Na persze, mit ahogy szokta végig röhögte a sztorimat.

- Ne nevess!!

- Nincs a világon még egy olyan szerencsétlen ember mint te vagy – közölte lazán, mintha ez tök természetes lenne.

- Én nem vagyok szerencsétlen, csak nem komplettek a szüleim!

- A szüleid teljesen komplettek, és szeretnek, csak éppen a maguk fura módján.

- Kétlem. De a te szüleid nem szeretnének egy lány gyereket?

- Majd megkérdezem.

- De tényleg nem fogadnátok örökbe?

- Biztos vagy benne, hogy a mi családunk a megfelelő?

- Igazad van. Megkérdezem Borát, hogy nem akar-e egy nővért.

Ráhajtottam a fejem Levi vállára, és csendben kattogott az agyam. Eszembe jutott Levivel való első találkozásom:

Egy oviba jártunk egy csoportba. Bár tudtuk egymás nevét sosem beszéltünk egészen addig a napig amikor egymásba botlottunk. Már amilyen értelemben. Én éppen egy tornyot építettem a hercegnőmnek, hogy majd onnan mentse ki a hercege. A kockatorony nagyon magas volt, már lábujjhegyre állva kellett építkeznem. Levi eközben repülőzött, kinyújtotta a két kezét oldalra, és így vette be a kanyarokat. De a Levente légi társaság nem számolt az én égig érő tákolmányommal és nekiütközött, dőlt a torony. Levi a homlokát fájlalta, én pedig a művemet sirattam. Ő már rég abbahagyta a sírás, de én továbbra is pityeregtem. Próbálkoztam újra felépíteni, de mindig eldőlt. Levi észrevette, hogy bénázok, ezért odajött hozzám.

- Segítsek? - kérdezte.

- Nekem nem kell, a te segítséged – fontam össze a karom mérgesen – te romboltad szét.

- Sajnálom nem direkt volt, de most segítenék újra építeni.

- Egye fene, legyen! De ezek után, hogy ilyen kedves voltam veled, ne merj bármi szívességet kérni tőlem – talán egy kicsikét beképzelt lehettem, de mostanra már elnőttem – tudod mit, megérdemelsz egy puszit, de aztán már tényleg ne legyen rád gondom!

Egy óriási cuppanós puszit nyomtam az arcára. Erre ő elmosolyodott, és egy hasonló csókkal ajándékozott meg. Azóta elválaszthatatlan barátok vagyunk Levivel.

Ezek az emlékek pillanatok leforgása alatt futottak el a szemem előtt, mintha csak most éltem volna át. Könnycseppeket varázsoltak a szemembe az emlékem, de egy kézmozdulattal el is tüntettem őket, mintha nem is lettek volna. De Levit nem tudom átverni, észrevette.

- Most mi a bajod?

- Te.

- Én? - kerekedtek el csodaszép mélykék szemei.

- Igen.

- Mi rosszat tettem?

- Leromboltad a tornyom.

- Csak nem az óvodás, repülős tornyos balhéról van szó? - gyanakodva pásztázott, hogy hátha rájön a turpisságra.

- Nem felejtetted el?

- Sohasem fogom, mert olyan nyálas puszit adtál, hogy még most is azt próbálom, ledörzsölni az arcomról!

- Kérsz még egyet?

- Nem is tudom.... - de még védekezni se volt ideje, mert elkaptam és egy óriás puszit adtam neki.

Sajnos utána mennie kellet, mert valami vidéki rokonuk jött látogatóba. Én fogtam az MP3-mamat rákötöttem a rádiómra, és Ke$hával énekeltem. Épp, hogy beleélhettem magam a Tik-Tok - ba, kopogtattak az ajtómon.

- Nem igaz, hogy nincs egy szabad percem! - zsörtölődtem - Ki az?

- Kettőt találhatsz!

- Fluor Tomi?

- Nem.

- Akkor be se gyere!

Bár közöltem, hogy ne jöjjön be, Zozó mégis bejött.

- Anyuék nem komolyan gondolták, ugye tudod!?

- Könnyen beszélsz, te protekciós vagy náluk!

- Összekeversz Kloéval.

- Tökmindegy így is úgy is ti vagytok a kedvencek.

- Hagyd már abba! - üvöltötte le a fejem - és inkább mond meg, mit tervezel szülinapunkra!?

- Medencés bulira gondoltam - A medencés party ötletemről annyit, hogy van egy hatalmas ásott medence a hátsókertünkbe ami közös Leviék családjával.

- Nem rossz, sőt nagyon is tetszik!

- Akkor végre magamra hagynál? - kérdeztem felháborodva.

- Most, mért rám haragszol?

- Mert nem voltál képes megvédeni.

- Hagyjuk már ezt Zoé! - ezzel kiviharzott a szobámból. Végre egyedül lehettem. Visszakapcsoltam Ke$hát, és tovább énekeltem. Míg erős bűntudatot nem éreztem, amiatt ahogy Zozóval beszéltem.
Átmentem a folyosó másik végére a szobájához, és kopogtattam.
- Ha Zoé vagy, már el is mehetsz - közölte fagyoson, de nem túlságosan érdekelt, bementem.
- Szia.
- Nem megmondtam, hogy ne gyere be?
- Te is bejöttél hozzám!
- Az más dolog.
- Aha, persze - megpusziltam az arcát, és folytattam - bocsánat!
- Ne érezd magad hibásnak, végül is én mindig megteszek érted mindent, te meg le üvöltöd a fejem. Semmi gond, nincs ebben semmi különös!
-  Akkor szent a béke?
- Igen, amúgy szóltam anyáéknak, hogy kicsit vegyenek vissza.
- Tényleg?
- Tényleg? - utánozott lányosan.
- Mondtam már, hogy te vagy a legjobb tesó?
- Nem, nem emlékszem.
- Hát, pedig te vagy a legjobb tesó! - megöleltem adtam neki még egy puszit utána a kedvenc játékunkat játszottuk, a hogy kergessük az őrületbe a másikat. Magyarul, elővettük a gyerekkori képeket és kielemeztük, hogy melyikünknek vannak cikisebb képei. Tudom elég fura család vagyunk......