Szülői szeretet

A június vége a szokásosan telt el. Puccos névnapi bulit csaptak a szüleink a kedvenc gyereküknek, drága ajándékokkal, rengeteg vendégel. DE KÖNYÖRGÖK CSAK NÉVNAPJA VOLT! Persze mi sem úsztuk meg, hogy olcsó neves bögrét vagy, hogy valami hasonlót meglepetést vegyünk Kloénak. Így Zozóval összedobtunk a vadonatúj MP4-re, ami most jött ki a boltokba. Mert a hárpia megmondta, hogy más ajándékkal ne is álljunk elé, vagy különben hisztirohamot kap, és mi Zozóval mehetünk ki lakni a kutyaólba (mondjuk ezt nem értettem, mert NINCS is kutyánk!!!). Mikor odaadtuk az ajándékát csak egy amolyan „jól tettétek, hogy ezt vettétek, és nem valami kacatot” mosoly ült ki az arcára. Nekünk ez tízezer forintunkba került, és mégis csak ennyit kaptunk, pedig jól tudta, hogy olyan áron lehet kapni mint az aranyat. Mondjuk mi ezt már rég megszoktuk. Az ünnepekkel is ez a helyzet nekünk drága ajándékot kell adnunk neki, de fordítva már nem igaz, mert anyu neki azt mondja vegyen nekünk valami olcsót, mert mi ketten vagyunk. Itt bukik ki, hogy az csak téveszme, hogy minden szülő egyenlően szereti a gyerekeit, és akkor még tudnák mondani rengeteg példát:

1. Míg neki anyu Mayo Chix-ben vásárol, addig nekünk a C&A-ban(nem mintha bajom lenne vele, ott is jó dolgok vannak, de azért mégis csak kétszer olyan drága a Mayo Chix).

2. Míg ő Iphone 5-jével menőzik, mi teljesen jól megvagyunk a Sony Xperia M-ünkel.

Ha pedig megemlítjük anyuéknak ezeket a dolgokat, akkor kiakadnak, és csak annyit mondanak,hogy „ez nem igaz, mert mi ugyanannyira szeretünk benneteket”.