Gólyatábor második nap

"- Nem tudom ki az a Levi gyerek, de valami biztos. te szerelmes vagy!"
- Nem. Nem, és nem. Az nem lehet hiszen már vagy tíz éve ismerem. Arra csak rájöttem volna, hogy szerelmes vagyok belé.
- Ne játszd az értetlent, mert te magad mondtad, hogy nem vagy az!
- De ő Levi!
- De ő a szerelmed! - utánozott Balla lányos hangon.
Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy ezt mindenki így gondolja a környezetemben. Mikor Zozó azt mondta, hogy "Erre neked kell rájönnöd Zoé". Akkor arra célzott, hogy azért vagyok Esztire féltékeny, mert szerelmes vagyok Levibe. Vagy éppen az mikor Borának meséltem, hogy Levi megcsókolt a pályaudvaron. Hazudott. Azt mondta, hogy "Ez biztos azért volt, mert Levi is attól félt, hogy soha többé nem fog látni." Onnét tudom, hogy átejtett, mert mikor Bora hazudik megdörzsöli az orrát.
- Hát nem is tudom Balla.... - ódzkodtam attól, hogy hangosan is kimondjam, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba.
- Pedig jobban teszed, ha minél előbb rá jössz, és közlöd ezzel a Levi gyerekkel is. Mondjuk én biztos nem lennék ennyire kitartó csak egy lány kedvéért. Végül is a ti dolgotok, én nem akarok beleavatkozni.
Kedden múzeumba mentünk. Negyed óra se kellett ahhoz, hogy kitiltsanak minket onnan. Mivel egész napos program lett volna a múzeum, ezért szabadfoglalkozásst ütemeztek be helyette a tanárok. Az nap találkoztam azokkal az osztálytársaimmal akiket nem mutatott be Balla. Encivel és három csatlósával. Egy Vivi nevű lánnyal aki Panni és Fanni társaságát kereste. Meg egy fiúval Márkkal.  
Egyedül éreztem magam. Bora és Zozó kettesen voltak. Tomot körülugrálták az Enci féle lányok. Balla a többi sráccal lógott. Rolit meg meg se közelítem...
Sétálgattam. Amikor Rolit és Encit láttam meg, akik éppen egymást nyalták-falták. Ledöbbentem, úgy tudtam, hogy Rolinak van barátnője. Enci nem látott meg de Roli  igen. Mi előtt  bármit is mondhattam volna, Roli megragadta kezem, és berántott a sikátorba, ahol eddig kettesben voltak. A falhoz szorított!
- Engedj el! - próbáltam szabadulni.
- Erről nem beszélhetsz senkinek! - parancsolt rám.
- Nem ígérhetek meg semmit!
- Ezért utáltalak mindig is! - méregetett.
- Ne hidd, hogy én úgy oda voltam érted!
- Pedig úgy tűnt, mikor beállítottál hozzánk egy tányér sütivel!
- Ismered? - kérdezte Enci.
Enci egyáltalán nem hasonlított Atihoz a bátyához. A hosszú orruk ami talán hasonlóság volt.
- Jobban ismerem a kelleténél - fintorodott el.
- Téged nem zavar, hogy van barátnője? - kérdeztem.
- Az nem az én gondom! - rántotta meg Enci a vállát.
Kezdtem unni, hogy a falnak vagyok szorítva. Kiabálni akartam, de Roli a számra tapasztotta a kezét. Én pedig egy hatalmasat haraptam a tenyerébe. Úgy sikított fel, mint egy kislány.
Én futni akartam, de Roli így szólt:
- Levi lecserélt, most már egy senki vagy a számára. Reméltem, hogy egyszer majd észhez tér.
Ökölbe szorultak a kezeim. Megfordultam, és Rolinak estem. A földre löktem, és őszintén behúztam volna neki, de nem tettem. 
- Mi van? Mért nem húzol be? Talán félsz? 
- Én nem félek, főleg nem tőled!
Észre se vettem, hogy közben Enci eltűnt. De amíg nem Rolira figyeltem, átlökött a másik oldalamra. Én kerültem alulra. szerencsémre Lehel  és Balla pont arra jártak.
- Ti meg mit csináltok? - kérdezte Balla, gyanakodva.
- Veszekszünk, meg verekszünk! - mondom holt nyugodtan.
- Aha értem... és kell segítség?
- Jó lenne!
- Inkább neki segítesz, mint egy havernak? - hüledezett Roli.
- Kussolj! Bunkó...
Örültem, hogy megjelentek a fiúk, és segítettek rejtem. Úgy távoztunk, hogy ketten két oldalról közrefogtak, mintha a testőreim lennének.
- Hálám örökre üldözni fog titeket! - köszöntem meg nekik.
- Ugyan már semmiség! - mondták.
- Amúgy mi történt? - kérdezte Balla.
Ától cettig elmeséltem nekik a dolgokat. Azt mondták, mennyek velük. Nem tudom, hogy azért, mert megsajnáltak, vagy mert kedvelnek. Végül is tök mindegy...