Nyugtalan északák

Lassan itt az augusztus. Még bele se gondoltam, hogy vége az általános iskolának, és máris a gimnázium kapujában állunk. Meg érkezett a levél, hogy felvettek a suliba ahova jelentkeztünk.B osztályosak lettünk ami azt jelenti a sportosztályba fogunk járni. Fogalmam sincs hogyhogy felvették mind az ötünket. A felvételi elején elmondták, hogy deszkások be se menjenek. Bár el tudom képzelni, hogy Tom már megint bevetette a képességét. Amikor nem játssza az agyhalottat, és elég elszánt, bárkit meg tud győzni bármiről. Tavaly elmagyarázta a matek tanárnak, hogy mért nincs értelme dolgozat írásnak. És láss csodát egész évben nem íratott velünk még témazárót sem. Mindenki csak úgy csüng a szavain amikor ő azt szeretné. De ha arról van szó, hogy választani kell a hülyülés és a meggyőzés között, mindig a hülyülés győz.
A levélben tájékoztatta minket a gólyatábor időpontjáról, és tudnivalóiról. Egy szobában minimum négy embernek lennie kell, és a fiuknak meg a lányoknak külön szobába kell lakniuk. Ami azt jelenti Bora meg én egy szobába kerülünk két ismeretlen csajjal. A fiúk ilyen szempontból jól jártak, mert csak egy ismeretlen fiúval kell majd együtt élniük egy hétig.
Augusztus vele járója, hogy kezdődnek az edzések és a versenyek. Mi Borával megúsztuk az edzőtábort a gólyatábor miatt. Szegény Levinek viszont egy hét múlva teljesítenie kell a pályán. Meccset játszanak a Győri ETO ellen. Csapatkapitányként meg kell tennie mindent a csapatáért. A héten miden nap délelőtt és délután is edzésre járt. Próbálom tartani benne a lelket de nem egyszerű, olyan mintha már most elvesztette volna a játékot. Minden este azzal nyugtatgatom, hogy el fog jönni az a nap amikor, a sok erőfeszítésnek megterem a gyümölcse. Ráadásképp kegyetlen rémálmok gyötrik napok óta.
Ez is egy ilyen kegyetlen este volt. Éreztem, hogy hosszú éjszakának nézünk elébe. Éjfél körül a szomszéd szobából hatalmas üvöltést hallottam, és átrohantam Levihez.
- Mi történt?
- Semmi csak egy rémálom.
- Már napok óta rémálmaid vannak. Mi történt? - nem akarta elmondani, csak azt hajtogatta, hogy kikészítették az edzések.
- Mondom csak az edzések.
- Az edzésektől nincsenek rémálmai az embernek.
- Tényleg tudni szeretnéd?
- Igen.
- Mostanában mindig történik veled valami. Vagy megölnek vagy megkínoznak, és ez mindig miattam történik, mert nem vagyok ott, hogy megvédjelek. Mindig távol vagyok - egy nagyot nyelt.
- Lélegez nagyokat! Én itt vagyok semmi bajom. Te itt vagy, hogy megvédj, és soha sem választhatnak el minket.
- Ígérd meg ha el akarnák menni itt fogsz tartani!
- Cserkész begyszóra - tartottam a szívemhez a kezemet.Persze én nem gondoltam komolyan, hogy örökre itt fogom tartani. Ha egyszer el akar menni, én majd hagyom, hogy járja a saját útját - most már aludnod kéne, holnap edzésre kell menned. Persze csak akkor ha szeretnél.
- Nem engedhetem meg magamnak, hogy kihagyjak egy edzést is.
- Na látod akkor aludj!
- Nem fog menni! Újra és újra el fognak kapni, hogy aztán... - elcsuklott a hangja.
- Tudod mit? Itt alszok melletted, hogy tudd, élek és virulok.
Mellé feküdtem, és a fejem a mellkasár hajtottam. Levi a hajamat piszkálta. Én bealudtam, és utána nem tudom mi történt, hogy Levi aludt-e egyáltalán. Bár egész este nem,, hallottam sikoltozást. Mikor felébredtem Levi kipihent szemi néztek rám.
- Tudtál aludni? - kérdeztem.
 - Rég aludtam már ilyen jól - jelentette ki.