Ha egy bőröd kinyílik...

"- Pedig az leszek, ha más fiúkkal kezdesz ki! - ingatta a fejét - Hiszen a barátnőm vagy!

- A barátnőd? - mosolyogtam.

- A barátnőm! - csókolt meg."

- Van egy ötletem! - vigyorogtam.

- Mondd!

- Menjünk el egy cukiba, és egy süti mellet megbeszéljük a dolgokat.

- Rendben - nyomott egy puszit a fejem búbjára Levi.

A szomszéd utcában lévő cukrászdába mentünk. Leültünk a törzshelyünkre, és a szokásosat rendeltük. (Levi egy dobostorta szeletet, én pedig egy szelet citromtortát kértem)  Amíg mind a ketten a saját kis sütinket majszoltuk, megbeszéltük az élet nagy dolgait. A gólyatábor, a kézilabda válogatást, na meg persze a kettőnk kapcsolatát.

- Megbocsátanál nekem egy pillanatra? - állt fel Levi a helyéről.

- Persze - nyeltem le az utolsó falatot.

Nem volt nehéz kitalálni, hogy WC-re megy, mert a telefonját az asztalon hagyta. 

Visszagondolva azt mondom, bárcsak ne hagyta volna ott a mobilját! Rezegni kezdett a telefon. A képernyőjén csak egy szám volt kiírva, azaz ismeretlen. Gondoltam felveszem, mert aki Levit ismeri az már velem is találkozott! Felvettem...

- Jó napot! - szólt a telefonba egy erős férfi hang - Én Kancsós István vagyok a Győri ETO vezető edzője.

- Jó napot, én pedig Makai Zoé Levi barátnője.

- És tudná őt adni?

- Nem, de szívesen megmondom, hogy mit üzent.

- Akkor átadná neki, hogy várjuk a válaszát.

- Mire? Ha szabad meg tudnom.

- Megkértük Levit, hogy jöjjön át a mi egyesületünkbe. Rég nem látott a vezetőség ilyen tehetséges játékost. De ő haza ment. Arra kértük, hogy adjon választ, hogy marad vagy jön. Azóta sem jelentkezett.

- Értem. Vegyék úgy, hogy mindenképp ott lesz, már holnap megy.

- Rendben köszönöm!

- Viszontlátásra!

- Viszlát!

Nagyon dühös voltam Levire. Meg se vártam míg visszaér, hogy együtt menjünk haza. Elviharzottam. 

Otthon első dogom volt bepakolni Levi bőröndjét. 

A sírás kerülgetett. Levi lépett be az ajtón, és szabadkozni kezdett.

- Zoé láttam, hogy beszéltél István bával., de most ezt muszáj megértened! - ült le mellém, mivel még mindig a bőrönd fölött görnyedtem.

- Mit, hogy hazudtál? - folytak le az első könnycseppjeim az arcomon. Kimondva még rosszabbul hangzott.

- Nem. Azt kell megértened, hogy veled akartam lenni!

- Ahhoz nem kellet volna hazudnod! - temettem az arcom a tenyerembe.

- De. Mivel visszaküldtél volna! Ahogy most is azt akarod tenni.

- A te érdekedben tettem!

- És ha én nem akarok elmenni? Ez eszedbe jutott már?

- Magamat okolnám azért, hogy nem élsz egy ilyen lehetőséggel!

- De ez az én döntésem, hogy nem megyek el! - simította meg a hátam - Saját akaratomból jöttem haza. Már nagyon hiányoztál! - mondta. Láttam rajta, hogy őt is a sírás kerülgeti, pedig nem az a fajta fiú.

- És mi lesz a karriereddel? - kérdeztem.

- Az legyen az én gondom! - mosolygott.

- Most már mind kettőnké! - dőltem hátra a mellkasának.

- Az kizárt dolog! - ölelt át.

- Kérdezhetek valamit? - hagytam rá az előző témát.

- Bármit.

- Hazudtál még valamiben? - pillantottam rá - Mert ha igen, inkább kezdjünk tiszta lappal!

- Igen, hazudtam még valamiben - sóhajtott, mint akit felkavar a dolog.

- Ó - sújtott le engem is.

- És erről elég sokszor hazudtam a múltban - egyre idegesebb lettem - Mindig azt mondtam, hogy csak és kizárólag barátként szeretlek.

- És? -emeltem fel szemöldököm.

- És én fülig beléd voltam zúgva!

- Óóó! -mosolyodtam el.

Megfordultam, hogy szembe legyek Levivel. Hosszasan megcsókoltam. 

- De azért én mégis örülnék, ha elmennél Győrbe, hiszen ösztöndíjat nyertél!

- Ne kezd megint! - figyelmeztetett.

- Jó rendben! - és újra megcsókoltam.