Mozi

Már az egész kis ötösünk tud Leviről és rólam. Nagyon örültek neki. Állításuk szerint "Már rossz volt nézni a szenvedésünket". Ettől függetlenül mindenki gratulált nekünk.

Alig egy héttel sulikezdés előtt Balla küldött egy e-mailt, hogy  kedden moziba mennek és, hogy örülne ha mi is mennék. Nem volt semmi dolgunk, ezért vissza írtam neki, hogy ott leszünk.

*kedd*

Nagyon sokat válogattam a cuccaim között, mire megtaláltam a tökéletes mozis öltözéket. Kellően csinos de mégsem kihívó. Kiegészítés képen egy övvel koronáztam meg az egészet. Úgy éreztem készen állok a mozizásra a jövendőbeli osztálytársaimmal. 

Az ajtóm nyikorogva kinyílott. Oda pillantottam, hogy még is ki kereshet. Bora lépett be a szobámba kissé megszeppenve. 

- Mi a baj? - faggattam rögtön.

- Leöntöttem a póló - szomorkodott.

- Mutasd!

Bora fehér blúzán egy hatalmas piros folt éktelenkedett. Azt se tudtam mit csináljak hirtelenjében. Megtapogattam. Az anyag teljesen beszívta, és ragadt a piros löttytől a kezem.

- Mégis mivel sikerült leöntened?

- Málnaszörppel - szégyellte el magát.

- Rá se ránts! Mindjárt keresünk neked valami csinit! - mosolyogtam rá.

Bora és az én méretem nagyjából egyezik. Úgyhogy megkapta a bordó "London" feliratú pólóm, ami jól passzolt a rövid farmer sortjához. 

- A fiúk már vajon készen vannak? - kérdeztem.

- Amikor eljöttem, Zozóék Tom telefonját keresték, mert szőrén-szálán eltűnt.

- Szerintem nézzük meg, hogy megtalálták-e!

- Rendben - bólintott rá a barátnőm.

- Én először még összeszedem Levit.

Átmentem Levihez, aki éppen a laptopja előtt görnyedt. Azt hittem lemegyek hídba. ugyan az a ruha volt rajta ami reggel. Egy melegítő és valami rongyos póló feszült rajta.

- Ugye csak viccelsz? - pislogtam - Nem gondoltad, hogy ebben jössz?

- Mért már indulunk? 

- Igen. Van két perced, hogy elkészülj! - morgolódtam.

- Nyugodj már meg egy kicsit! - lépett hozzám, és egy csókot nyomott a számra.

- Siess! - enyhült meg az arckifejezésem. 

Hagytam Levit készülődni, és átmentem a felderítőcsapatoz. Akik még mindig a telefont keresték.

- Tom biztos, hogy nem otthon hagytad? - faggattam.

- Nem. Emlékszem, hogy nálam volt mikor ideértem.

Körbefutottuk vagy háromszor a házat. Megmozgatunk minden apró tárgyat, hogy nem  bújt mögéjük a készülék. Hasztalan volt. Kezdtem azt hinni, hogy tényleg reménytelen a dolog. Mellesleg biztos voltam benne, hogy elkésünk. 

Közben megérkezett Levi, aki sokkal jobban nézett ki mint amikor fenn voltam nála. Egy térdnadrág volt rajta és egy atléta. 

- Mit kerestek? - érdeklődött Levi.

- Tom telefonját.

- Én tudom, hogy hol kéne megnéznie! - röhögött.

- Hol? - meredtem rá idegesen.

- A hátsó zsebében - röhögött továbbra is.

Tom belenyúl a hátsó zsebébe, és meglepetésére ott lapult a telefon.

- Kösz haver! - veregeti meg Tom Levi vállát - Ha te nem vagy, tuti nem találja meg ez a szerencsétlen banda! - biccent felénk.

Levi szakadt a röhögéstől. Engem addigra már teljesen kiidegeltek. Csak annyit akartam, hogy elinduljunk.

- Hosszú délután lesz ez a mai! - szívtam fel magam - Na akkor indulhatunk?

- Nem - vágott ijedt képet Zozó.

- Mi van, már megint? - tettem össze a két kezem.

- Semmi. Csak tudni akartam, hogy reagálsz rá - nevetett.

- Akkor újra megkérdezem, indulhatunk?

- Yes - bólintottak rá a többiek.

A három fiú egész úton lökte a hülye poénjaikat. Aszt hittem kitépem az összes hajszálam. Útközben Balla hívott, hogy megvegye-e a mi jegyeinket is, mert ha nem veszi át eladják. 

Mikor végre odaértünk, egyből kiszúrtam a tömegből Ballát. Nem volt ott mindenki az osztályból csak a jobb fejek.  Amit viszont nem néztem túl jó szemmel, hogy Encinek egy perc se kellet ahhoz, hogy kiszúrja Levit, és megpróbálja becserkészni.
- Enci! - kopogtattam meg a lány vállát, aki éppen a pasimmal enyelgett.
- Mi van? - szólalt meg flegmán.
- Jobb lenne, a szingli fiúkkal kezdenél ki! - fogalmaztam meg finoman a mondanivalómat.
- Mi közöd van neked ahhoz, hogy én kivel flörtölök?
- Hogy is mondjam? - gondolkodtam el - Szállj le a pasimról! - böktem ki.
- Fújj! - cincogott - Te vele jársz? - nézett Levire.
- Bocs! Ez van - röhögött Levi.
Enci elviharzott. Adtam egy szolid csókot Levi ajkaira, ő pedig átkarolt és így álldogáltunk a társaságban.
Balla odajött hozzám.
- Üdv csajszi! - csapott a levegőbe, mintha a haját söpörné hátra.
- Üdv! - utánoztam.
- Te lennél a híres Balla? - kérdezte Levi.
- Igen. Adnák autogramot is de most nem érek rá! - röhögött - Te meg a híres Levi?
- Ja. Híresebb mint mondják - kacsint rám.
- És, csajszi - nézett rám újra - tied lett az álom pasi? - úgy mondta mintha Levi ott se lett volna.
- Melyikre gondolsz az öt közül? - mikor kimondtam, láttam, hogy megjelennek Levi nevetőráncai.
- Arra a suttyóra aki Győrbe ment.
- Rajta már túl is vagyok - legyintettem.
Pár másodperc néma csend után mind a hármunkból kitört a nevetés.
Bementünk a moziba. Valami szörnyes robotos micsodát néztünk, mert a fiúk voltak többen ezért ők döntöttek. Nekik tetszett is, nekünk lányoknak már nem annyira.
Utána még beültünk a mekibe, mert a fejlődő szervezetnek nem elég egy kis popcorn meg nachos.
Vacsiztunk a mekiben, aztán mint egy csürhe, haza vonultunk.
Egy jó nap volt sok nevetéssel, és hülyéskedéssel.