2014. szeptember 28., vasárnap

Levi féltékeny

Az egész kis kellemes ébresztőben volt részem a suli első napján. Levi egy lágy csókot nyomott az ajkaimra, amitől rögtön felpattantak a szemeim. Éles fény szűrődött be a szobámba, amitől úgy éreztem magam, hogy meg fogok vakulni. A szemeim elé kaptam a kezem, és visszadőltem az ágyba.
- Hagyj aludni! - morogtam.
- Kelj fel álomszuszék! - unszolt.
- De én nem – nyökögtem.
- Nekem mindegy.
Kiment a szobából, és reméltem, hogy vissza se jön az elkövetkező pár órában. De tévedtem. Percekkel később nyikorogva nyílt az ajtóm, majd egy vödör jég hideg víz érintkezett a bőrömmel.
- Áá! - sikítottam, és gyors tempóban ugrottam ki az ágyamból.
- Ez a beszéd! - bólogatott elégedetten.
- Ha még egyszer le mersz öntené, én esküszöm, hogy... - fenyegetőztem.
- Mi lesz? - kérdezte incselkedve.
- Hát ömm... - gondolkoztam el.
- Aha értem!
Majd közelebb lépett hozzám átkarolt, és gyengéden megcsókolt. Kezemet a hajába túrtam ami csurom vizes volt, valószínűleg az ébresztőm előtt fürödhetett meg.
- Nekem fel kéne öltöznöm! - céloztam arra, hogy még mindig pizsiben éldogálok ott.
- Ugyan már nekem így is tetszel! - nevetett fel.
- Azt értem, de lehet, hogy az igazgatónak már nem fog annyira bejönni a dolog! - nevetek vele.
- Akkor hagylak is!
Elindulta az ajtó fel. Kezeink lassan engedtek a szorításból, ugyanis egészen addig ujjaink egymásba fonódva karoltak egymásba.

Miután kilépett az ajtón, elkezdtem kutatni a szekrényembe. Elég bizonytalan voltam, hogy miben menjek, ugyanis a mi sulinkban nem kötelező az ünneplő se az egyenruha.
Végül is egy mintás fehér póló, és egy farmer sort mellet döntöttem, ugyanis javában tombolt a nyár ezen a napon.
A fürdőbe jutás egy másik akadály volt amit túl kellet lépnem.
- Kloé már másfél órája benn vagy! - üvöltözött Zozó mikor éppen odaértem – Belefulladtál a WC-be vagy mi van?
Az ikertesóm elég ramaty állapotban volt, a haja szanaszéjjel állt. A szemei alatt a fáradság jeleit véltem felfedezni. Az arcáról le lehetett olvasni, hogy milyen dühös.
- Képzeld még csak most kezdtem el készülődni, ugyanis egész eddig a szempillaspirálom kerestem ! - érkezett a válasz.
- Ha végre megtaláltad kifáradnál onnan? - dühöngött Zozó.
- Nem találtam meg, de helyette Zoéét használom.
- Ó te kis nyavalyás! Ha kijössz én tuti megfojtalak! – üvöltöttem be. Ugyanis utálom ha más használj az én sminkjeim, és ezt ő is tudta.
- Ezzel nem fogod kicsalni! - meredt rám idegesen a bátyám.
- Örüljetek a fejteknek, végeztem! - tört ki Kloé, majd elviharzott a szobájába.
Ez megy nálunk kb. minden nap. Ugyanis két fürdő van a házba, de minekünk hármunknak egy fürdő jutott, mert a másikat csak a szüleink használhatják.
Elindultam az ajtó felé, de Zozó visszarántott.
- Azt próbáld meg! - célzott rá, hogyha bemegyek, halál a fejemre.
Elkezdtünk harcolni a bejutásért, de mivel volt pár centi előnyöm, így én léptem be elsőként.
- Haha – mondtam neki sunyi mosollyal, majd az orrára csaptam az ajtót.
- Ajj már! - hallatszott a sóhaj kintről.
Megálltam a tükör előtt, hogy neki kezdhessek a készülődésnek. Megmostam a foga. A hajam úgy fontam össze, hogy a vállamra omoljon. A külsőm pedig megfűszereztem egy leheletnyi sminkkel.
Kilépve az ajtón nyomtam Zozó arcára egy puszit.
- Látom bal lábbal keltél fel! - mondtam neki, majd dörmögött valamit, és bement a fürdőbe.
Leviharzottam a konyhába ahol már várt a reggeli rántottám.
- Zozó hol van? Már vagy két órája indult el a fürdőbe – hitetlenkedett anya.
Összekuncogtunk a mellettem ülő húgommal, akivel az utóbbi időben egész jóban vagyunk.
- Szerintem belefulladt a WC-be! - viháncolt Kloé.
- Igazad lehet! – bólogattam – Én be se jutottam a fürdőbe! - sóhajtottam fel tragikusan.
- Na de ez már több mint sok! - ingatta a fejét anya, majd felviharzott az emeletre, hogy kiráncigálja Zozót onnan.
Összepacsiztam Kloéval, majd a bejárati ajtóhoz szaladtam. Ugyanis valaki heves csengetésbe kezdett.
Az ajtó túloldalán Bora állt talpig garbóban. Egy pillanatra némán álltunk egymással szemben, majd kitört belőlem a nevetés.
- Ó Zoé segíts! - kérlelt – Anya ebben küldött el, ugyanis ő is ebben kezdte a gimit, és szerette volna ha én is ebben kezdem – sóhajtott – De én egyáltalán nem akarok ebben menni suliban, arról nem is beszélve, ha Zozó meglát így tuti kiszeret belőlem.
- Gyere! - húztam be magam mögött az ajtót – Kerülő úton megyünk nehogy meglásson Zozó.
Átmentünk a szomszéd ház elé majd becsengettünk Leviékhez, ugyanis a telóm a mi házunkban maradt. Levi anyukája nyitott nekünk ajtót.
- Sziasztok lányok! - mosolygott ránk – Bora ma kifejezetten csinos vagy – jegyezte meg. Összeszorítottam az ajkaim, hogy nehogy elröhögjem magam – És persze te is Zoé mint minden nap – tette hozzá.
- Felmehetnénk Levihez? - érdeklődtem.
- Persze, de mért nem a te szobádon keresztül mentek?
- Azt hosszú lenne elmagyarázni!
Felrohantam Levi szobájáig, magam mögött cibálva Borát. Kopogás nélkül rontottunk be.
Levi felkapta a fejét, ugyanis mikor beléptünk a laptopja képernyőjére meredt. Nem kérdezett semmit, még csak nem is köszönt, ő is önfeledt nevetésbe kezdett Bora látványától.
A szobámba lépve kerestem neki valami hordható ruhát, amitől nem lesz nevetség tárgya.
- De anya még csak most mentem be! - hallatszott a hang a falak túloldaláról.
- Ez nem Zozó volt? - értetlenkedett a barátnőm de.
- De – bólintottam – Anya valószínű most ráncigálja ki a fürdőből!
- Tessék? - hitetlenkedett.
- Ja kicsit megtréfáltuk Kloéval! - legyintettem, olyan semmit mondóan.
Mikor végeztünk, összeszedtünk mindenkit a házból, és a ház elől. Ugyanis Tom elmondása szerint már vagy egy fél éve ott ácsorgott.
A Tom és Zozó gördeszkájukon gurultak előttünk. Mi meg hárman hátul sétáltunk. Egyik oldalamon Levi állt, akinek a markát szorongattam, a másik oldalamon pedig Bora, akivel arról tárgyaltunk, hogy milyen lesz ez az év.
Már messziről kiszúrtam az osztályom akik az ajtóban ácsorogtak. Bár csak egy hetet töltöttem velük, mindenki megragadt.
- Sziasztok! - int nekünk Balla, hogy menjünk oda – Lemaradtatok arról, hogy Pálinkás megeszik egy egész csípős paprikát – röhögött.
A fiúra pillantottam aki, épp a nyelvét vakargatta, gondolom az íz eltávolításának az érdekében.
- Asszem szép négy évnek nézünk elébe! -sóhajtottam.
Az egész csapat feltódult a terembe. Három osztályfőnökit, és az évzárót ültük végig.
Mikor mind ennek vége lett, mindenki haza indult volna.
- Ne, álljatok meg! - állta el a kiutat Tom.
- Mi van? - nyávogott Enci.
- Kérlek szépen elmaradt a sulikezdős szelfi.
Tom felugrott egy asztalra, majd mindenki mögé csődült. Lőtt pár képet, majd az osztály nagy része távozott.
- Ha már szelfi - ugrott mellém Balla – ,akkor csináljuk rendesen! - olyan hirtelen ért az egész, hogy az első pár képnél csak pislogtam.

Levire tekintettem, akinek az arckifejezése, nem volt valami elragadó. Úgy látszik, nem nagyon tetszik neki, hogy Ballával jóban vagyok. De sajnálom ez van, ő most már a fiúm, és el kell fogadnia a tényt, hogy Balla lett az új régi ő.

3 megjegyzés:

  1. Végre!!!! Imádlak! Ezt is tökéletes, mint mindegyik rész! Gyorsan köviiiiiit!!!!!!!!!!!!!!! :*

    VálaszTörlés
  2. hó baromi jó csak azt írtad h évzáró az évnyitó helyett xddd am naon jó lett imádom<33

    VálaszTörlés
  3. Nagyon köszi mind kettőtöknek! Jól esik!
    Ui. : csak azért mert már várom az évzárót

    VálaszTörlés