Megöl az unalom.
Anya és apa elmentek kedden Horvátországba egy közös nyaralásra.
Minket nem vittek magukkal állításuk szerint azért, mert „kell
egy kis idő nekik kettesben”. Minket a nagyira bíztak, de az elég
furcsa, hogy a nagyit nem láttuk még a héten.
Kedden Bora és Tom
beköltöztek a házba. Kloé eltűnt, azt hiszem talán Noncsinál
van, de mondjuk nem érdekel túlságosan. Vagy 40 fok volt, és
emiatt semmit sem lehetett csinálni. Ha kiléptünk a házból csak tíz percre egyből leégtünk. Bent pedig se légmozgás se levegő,
tárva-nyitva voltak az ajtók és az ablakok, de egyszerűen nem
akart megmozdulni a levegő. Ezért úgy döntöttünk, hogy nem
problémázunk ezen inkább, leülünk és megnézünk egy filmet.
Ebből az egy filmből lett tizenkettő film.
Megnézett filmek
listája:
1. Vissza a jövőbe
I.
2. Vissza a jövőbe
II.
3. Vissza a jövőbe
III.
4. Csajok Monte
Carlóban (a fiúk azt mondták rá „ez olyan volt, mint a
gördeszka kerék nélkül, magyarul utálták)
5. Harry Potter és
a bölcsek köve
6. Harry Potter és
a Titkok Kamrája
7. Harry Potter és
az azkabani fogoly
8. Harry Potter és
a Tűz Serlege
9. Harry Potter és
a Főnix Rendje
10. Harry Potter és
a Félvér Herceg
11. Harry Potter és
a Halál ereklyéi I.
12. Harry Potter és
a Halál ereklyéi II.
Erre ment el az
egész szerdánk, aludni se aludtunk. Szerda reggel tízkor kezdtük
el nézni a filmeket és másnap tizenegykor fejeztük be. Az utolsó
film végén már mindenki aludt. Este kilenckor ébredtem fel a
nappali közepén, mert leestem a kanapéról. Kimentem a konyhába,
csináltam egy sonkás szendvicset, ami mellé töltöttem egy pohár
tejet. Egyszer csak Tom jelent meg az ajtóban, aki úgy elaludta a
haját, hogy muszáj volt rajta nevetnem.
- Most min röhögsz?
- kérdezte.
- Néztél ma már
tükörbe?
- Igen Zoé,
felébredek és azzal kezdem.
- Ez most cinizmus
volt?
- Igen, de tudod
mikor felébredek, még nem vagyok formában.
- Te sosem vagy
formában.
- Fogd be, és
inkább csinálj nekem is egy olyan szendvicset!
- Mi vagyok én, a
csicskásod? Tudod hol vannak a hozzávalók, csináld meg magadnak.
- Akkor inkább éhen
halok – dünnyögött, majd leült mellém – mindegy ez is
megteszi – kivette a kezemből a szendvicsem, és elkezdte enni.
- Tom!
- Finom a szendvics,
szerintem jobban jársz ha te is csinálsz magadnak egyet. Én ezért
megszenvedtem – mosolygott rám.
- Menny már a
francba! - ebben a pillanatban meghúzta a bögrét.
- Fújj, ez tej! -
és visszaköpte a pohárba – a tied lehet.
- Kösz, nem kell!
Felálltam, és úgy
döntöttem akkor inkább éhen pusztulok, minthogy megmaradjak Tom
mellett. Felmentem a szobámba, lefeküdtem az ágyra, és próbáltam
aludni.
Párperc múlva arra
ébredtem fel, hogy Tom beront a szobába, és mellém fekszik.
- Te mit csinálsz
itt? - vontam kérdőre.
- Mindenki totál
ko, bármivel próbálkoztam ezek tovább szunyáltak. Zozóba még
meg is botlottam de arra se kelt fel. Úgyhogy maradtál te – ölelt
át.
- Én is aludni
szeretnék!
- Nyugodtan nem
zavarok – majd bekapcsolta a laptopom és elkezdett csetelni.
Ráhagytam, majd
nemsokára be is aludtam.
Péntek reggel már
mindenki éber volt. Jobb lett az idő, már csak 30 fok lehetett. Zozó és Tom kimentek az utcába gördeszkázni. Levi elment a
szüleivel az unokaöccse szülinapjára. Bora meg én kimentünk a
fiúkhoz, majd addig csesztettük őket, míg a kezünkbe nem nyomták
a gördeszkákat. Már valamilyen szinten tudunk gördeszkázni, mert nem ez az első eset, hogy lenyúljuk a gördeszkákat, de a
trükkök még nem mennek.
- Visszakapjuk a
deszkákat?
- Most, hogy nálunk
vannak nem kapjátok meg.
- Na persze –
nézett rám szánakozva Zozó.
- Nem hiszed mi?
- Őszintén, nem.
Felszálltam a
deszkára és elgurultam, Bora követte a példámra és ő is
felugrott a másik gördeszkára.
A fiúk a nyomunkban
voltak, talán nem is érnek minket utol ha Bora el nem esik.
Mindenki hátrahőkölt, és rohant segíteni.
- A deszkám! -
ölelte át a balesetveszélyes fadarabot Tom.
- Bora! – Zozó és
én letérdeltünk Borához(igen mi normális emberek a barátainkat
féltjük, nem a játékunkat)
- Jól vagyok! -
rázta meg a fejét.
- Biztos.
- Aha semmi, bajom.
- Bemegyünk? -
kérdeztem.
- Aha – válaszolt
mindenki egyszerre.
Tom előre berohant
a házba, hogy ellenőrizze minden a helyén van-e a deszkáján. Én
is elindultam. Bora pedig követett volna, ha Zozó el nem kapja a
kezét. Direkt nem álltam meg, úgy csináltam mintha észre se
vettem volna. Azért félszemmel láttam őket. Amit láttam az
teljesen megdöbbentett. Zozó mélyen Bora szemébe néz, kérdez
tőle valamit. Bora válaszol. Nem ez az izgalmas, hanem ami ezután
jött. Zozó átölelte Borát, aki ezt viszonozta. Majd Zozó
megcsókolta Borát. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Az ikrem meg
a legjobb barátnőm. Ezt a tényt képtelen voltam feldolgozni. Sose
gondoltam volna.
A házba is kézen
fogva jöttek be. Én meg mintha mit sem sejtenék, megkérdeztem:
- Mi történt.
- Ááá, semmi –
mondák egyszerre, és kezeik szétcsúsztak. A kis hazugok.
Az egekbe szökött
a vérnyomásom. Hogyan tehették ezt velem? Mit tettem én ellenük?
Ez a rész egyszerűen brilliáns (nem mintha a többi nem lenne az)! Bora és Zozó? Áááá! Erre még én sem számitottam volna. De azért, remélem, hogy nem lesz olyan, hogy Zoé meg Tom! Ugye nem??? Imádom a történetedet. Kövit gyorsan! Puszyyy :* <3
VálaszTörlésMár az elejétől fogva össze akartam őket hozni, többet nem árulok el, mert lelövöm a pojénokat
VálaszTörlésOké, ennyivel is megelégszem, de hozd gyorsan a kövit! Puszyyy :* <3
TörlésSietek csak vizsgákra is tanulnom kell. Puszi*
TörlésÚúú... de izgiii!
VálaszTörlésremélem is ;)
Törlés