Levi tényleg elment?

Egy szó: összezavarodtam. Most mi van? Én ezt egyszerűen nem értem. Ráadásul mi az, hogy „Én sohasem barátként gondoltam rád!”.

Reggel úgy ébredtem, hogy remeg minden porcikám. Ez volt az a nap mikor Levi Győrbe készült.

Minden percet kihasználtam amit vele lehettem. Voltunk állatkertben, hajókázni a Dunán, és mozizni. Egyszerűen élvezet volt hármasban lenni. Nem bírom Eszti fejét mintha valami, tiniújságból jött volna. Tökéletes. Egyszerűen tökéletes az a lány. Én is tudom, hogy ő a legjobb Levinek. Nem tudom mért, de én mégis azt szeretném, hogy szakítsanak.

Átmentem Levi szobájába, aki akkor még aludt. Ritkaság, hogy én ébredek fel először, de akkor mindig Levi szívja. Akkor éppenséggel egy pohárvizet találtam az asztalon, amit a fejére öntöttem.

- Zoééé! - sikoltott fel.

- Jó reggelt! - mosolyogtam.

- Tiszta víz lettem... - rázta le magáról a vizet, mint a kutyák.

- Elfogsz olvadni? Talán cukorból vagy?

- Nem, én mézeskalácsból vagyok – kacsintott rám.

- Ja tényleg, bocs...

Amikor karácsonykor mézeskalácsot sütünk, nyersen és sülve is felzabálja az összes tésztát. Én meg egyszer szóvá tettem, hogyha ezt így folytatja, nem hús-vér ember lesz hanem mézeskalács ember lesz.

- Mi a baj? - kérdezte a vizes hajába túrva.

- Semmi – vontam meg a vállam.

- Látszik rajtad – mosolygott, azzal a sunyi vigyorával – nem csapsz be – ölelt át.

- Nem tényleg semmi bajom! – mondtam, és nagy levegőt vettem.

- Az a baj, hogy elmegyek. Ugye? - ingatta a fejét – Ha nem akarod, én itt maradok veled.

- Nem hagyhatsz ki egy ilyen lehetőséget. Lehet, hogy már soha sem kapsz ilyen jó ajánlatot.

- Nézd, vannak más csapatok is... – tiltakozott, de én közbevágtam.

- De azok nem a Győri ETO.

- Ha nem engeded, hogy maradjak, legalább had adjak valamit – levette a nyakából a kabala nyakláncát, amibe az én nevemet gravíroztatta még régebben.

- De hiszen ez a kabala nyakláncod – hitetlenkedtem, és a könnyek csorogtak le az arcomon.

- Ha én nem lehetek itt veled, akkor valamit hagyok neked magamból – s letörölte a könnyeim.

- Hánykor indul a vonatod? - kérdeztem félénken.

- Kettőkor, de addig csak és kizárólag veled leszek.

- És Eszti?

- Azt mondta megérti, meg már amúgy is elbúcsúztam tőle...

- Akkor csak mi ketten, mint régen.

- Tudod Zoé ha te nem vagy, még ennyit sem értem volna el.

Az ölébe ültetett, én a fejemet a mellkasára döntöttem, ami még akkor is csuromvizes volt az ébresztőmtől.
Egész délelőtt együtt voltunk. Beszélgetünk, beszélgettünk és csak beszélgettünk. Majd indulnunk kellet Budapestre, mert a Déli-pályaudvarról ment a vonat. Felültünk a hévre ami a Battyhany térig vitt minket, ott át szálltunk a metróra, és már a pályaudvaron is voltunk. Az odáig tartó út szótlanul telt. 
Levi már előre megvette a jegyet, úgyhogy kiálltunk a peronra, és vártuk a vonat érkezését. Mikor bemondták, hogy a győri vonat érkezik, akkor kezdetét vette a búcsúzkodás. 
- Majd hívlak amint odaértem - mondta.
- Rendben - mondtam elkenődve.
- Figyelj úgy is előbb haza fogok jönni, ha kiejtenek - rántotta meg a vállát.
- Nem fognak kiejteni! 
- Amint tudok írok.És ha bármi van hívj!
- Rendben - bólogattam. 
Begördült a vonat az állomásra.
- Hát akkor gondolom itt a vége - biggyesztettem le szám.
- Nincs végen még semminek - húzta mosolyra a száját.
- De te most új életet kezdesz - nem válaszolt, mintha kerülni akarná azt a témát.
- Hát akkor, szia! - mondta, majd átölelt.
- Szia! - fúrtam a fejem a mellkasába.
Még nyomott egy puszit a homlokomra. Felszállt a csomagjaival a vonatra. Hátra sem nézett, mintha nem is érdekelné, hogy mit éltünk át együtt.
Egyszer csak leugrott a még álló vonatról.
- Majdnem elfelejtettem valamit -mondta.
A szája az enyémhez tapadt. Megcsókolt. Minden porcikám beleremegett, és ha nem szorított volna Levi magához biztos elájulok.  A gyomrom görcsbe rándult.  Bizseregtek a végtagjaim. Fura érzés kerített hatalmába. Levi kicsit elhúzódott, és a homlokát az enyémhez tapasztotta. Majd a fülembe suttogta:
- Ha tényleg úgy lesz ahogy te mondtad, és én új életet fogok kezdeni, ezt még muszáj volt megtennem. Tudod, én sohasem barátként gondoltam rád! 
Még nyomott egy puszit az arcomra, és fölszállt a vonatra. Nagyot nyeltem, arra sem voltam képes, hogy integessek. A vonat elindult. Rajta a legjobb barátommal, vagy inkább a szerelmemmel? Levi nyakláncát szorongattam a kezemben. Mikor már a láthatáron kívül volt a vonat, a földre roskadtam, és kitört belőlem a zokogás.