Hogyan tehették ezt velem? Mit tettem én ellenük?

Megöl az unalom. Anya és apa elmentek kedden Horvátországba egy közös nyaralásra. Minket nem vittek magukkal állításuk szerint azért, mert „kell egy kis idő nekik kettesben”. Minket a nagyira bíztak, de az elég furcsa, hogy a nagyit nem láttuk még a héten.

Kedden Bora és Tom beköltöztek a házba. Kloé eltűnt, azt hiszem talán Noncsinál van, de mondjuk nem érdekel túlságosan. Vagy 40 fok volt, és emiatt semmit sem lehetett csinálni. Ha kiléptünk a házból csak tíz percre egyből leégtünk. Bent pedig se légmozgás se levegő, tárva-nyitva voltak az ajtók és az ablakok, de egyszerűen nem akart megmozdulni a levegő. Ezért úgy döntöttünk, hogy nem problémázunk ezen inkább, leülünk és megnézünk egy filmet. Ebből az egy filmből lett tizenkettő film.

Megnézett filmek listája:

1. Vissza a jövőbe I.

2. Vissza a jövőbe II.

3. Vissza a jövőbe III.

4. Csajok Monte Carlóban (a fiúk azt mondták rá „ez olyan volt, mint a gördeszka kerék nélkül, magyarul utálták)

5. Harry Potter és a bölcsek köve

6. Harry Potter és a Titkok Kamrája

7. Harry Potter és az azkabani fogoly

8. Harry Potter és a Tűz Serlege

9. Harry Potter és a Főnix Rendje

10. Harry Potter és a Félvér Herceg

11. Harry Potter és a Halál ereklyéi I.

12. Harry Potter és a Halál ereklyéi II.

Erre ment el az egész szerdánk, aludni se aludtunk. Szerda reggel tízkor kezdtük el nézni a filmeket és másnap tizenegykor fejeztük be. Az utolsó film végén már mindenki aludt. Este kilenckor ébredtem fel a nappali közepén, mert leestem a kanapéról. Kimentem a konyhába, csináltam egy sonkás szendvicset, ami mellé töltöttem egy pohár tejet. Egyszer csak Tom jelent meg az ajtóban, aki úgy elaludta a haját, hogy muszáj volt rajta nevetnem.

- Most min röhögsz? - kérdezte.

- Néztél ma már tükörbe?

- Igen Zoé, felébredek és azzal kezdem.

- Ez most cinizmus volt?

- Igen, de tudod mikor felébredek, még nem vagyok formában.

- Te sosem vagy formában.

- Fogd be, és inkább csinálj nekem is egy olyan szendvicset!

- Mi vagyok én, a csicskásod? Tudod hol vannak a hozzávalók, csináld meg magadnak.

- Akkor inkább éhen halok – dünnyögött, majd leült mellém – mindegy ez is megteszi – kivette a kezemből a szendvicsem, és elkezdte enni.

- Tom!

- Finom a szendvics, szerintem jobban jársz ha te is csinálsz magadnak egyet. Én ezért megszenvedtem – mosolygott rám.

- Menny már a francba! - ebben a pillanatban meghúzta a bögrét.

- Fújj, ez tej! - és visszaköpte a pohárba – a tied lehet.

- Kösz, nem kell!

Felálltam, és úgy döntöttem akkor inkább éhen pusztulok, minthogy megmaradjak Tom mellett. Felmentem a szobámba, lefeküdtem az ágyra, és próbáltam aludni.

Párperc múlva arra ébredtem fel, hogy Tom beront a szobába, és mellém fekszik.

- Te mit csinálsz itt? - vontam kérdőre.

- Mindenki totál ko, bármivel próbálkoztam ezek tovább szunyáltak. Zozóba még meg is botlottam de arra se kelt fel. Úgyhogy maradtál te – ölelt át.

- Én is aludni szeretnék!

- Nyugodtan nem zavarok – majd bekapcsolta a laptopom és elkezdett csetelni.

Ráhagytam, majd nemsokára be is aludtam.

Péntek reggel már mindenki éber volt. Jobb lett az idő, már csak 30 fok lehetett. Zozó és Tom kimentek az utcába gördeszkázni. Levi elment a szüleivel az unokaöccse szülinapjára. Bora meg én kimentünk a fiúkhoz, majd addig csesztettük őket, míg a kezünkbe nem nyomták a gördeszkákat. Már valamilyen szinten tudunk gördeszkázni, mert nem ez az első eset, hogy lenyúljuk a gördeszkákat, de a trükkök még nem mennek.

- Visszakapjuk a deszkákat?

- Most, hogy nálunk vannak nem kapjátok meg.

- Na persze – nézett rám szánakozva Zozó.

- Nem hiszed mi?

- Őszintén, nem.

Felszálltam a deszkára és elgurultam, Bora követte a példámra és ő is felugrott a másik gördeszkára.

A fiúk a nyomunkban voltak, talán nem is érnek minket utol ha Bora el nem esik. Mindenki hátrahőkölt, és rohant segíteni.

- A deszkám! - ölelte át a balesetveszélyes fadarabot Tom.

- Bora! – Zozó és én letérdeltünk Borához(igen mi normális emberek a barátainkat féltjük, nem a játékunkat)

- Jól vagyok! - rázta meg a fejét.

- Biztos.

- Aha semmi, bajom.

- Bemegyünk? - kérdeztem.

- Aha – válaszolt mindenki egyszerre.

Tom előre berohant a házba, hogy ellenőrizze minden a helyén van-e a deszkáján. Én is elindultam. Bora pedig követett volna, ha Zozó el nem kapja a kezét. Direkt nem álltam meg, úgy csináltam mintha észre se vettem volna. Azért félszemmel láttam őket. Amit láttam az teljesen megdöbbentett. Zozó mélyen Bora szemébe néz, kérdez tőle valamit. Bora válaszol. Nem ez az izgalmas, hanem ami ezután jött. Zozó átölelte Borát, aki ezt viszonozta. Majd Zozó megcsókolta Borát. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Az ikrem meg a legjobb barátnőm. Ezt a tényt képtelen voltam feldolgozni. Sose gondoltam volna.

A házba is kézen fogva jöttek be. Én meg mintha mit sem sejtenék, megkérdeztem:

- Mi történt.

- Ááá, semmi – mondák egyszerre, és kezeik szétcsúsztak. A kis hazugok.

Az egekbe szökött a vérnyomásom. Hogyan tehették ezt velem? Mit tettem én ellenük?