SzülinapiBuli

Lássuk csak. Mint minden éveben a szüleink megkérdezik, hogy milyen bulit szeretnénk, majd kijelentik, hogy ebben a házban semmiféle buli nem lesz. Nem mintha most másképp lett volna. Mi Zozóval már persze tudjuk, hogy ez mit jelent. MEGLEPI BULI!! Talán ez az egy nap egész évben mikor ránk figyelnek a szüleink. Úgyhogy „letörve” mászkáltunk egész héten a házban, mintha mit sem sejtenénk. Kutyaszemekkel nézve anyáékra, hogy „engedjék meg”, hogy bulit tartsunk. Persze ők nem engedtek. Így bele kellet törődnünk a „buli nélküliségbe”.

Szombaton július 9-én elmentünk meglátogatni a nagyit, aki Visegrádon lakik. Ami kb. egy 30 perces út, csak oda. Ebédre még ott maradtunk aztán, olyan 1 óra körül elindultunk haza. Mindenki, az egész család kivéve anya, mert ő el se jött! Mily meglepő! Egész úton apa átlátszó rizsáját hallgattuk arról, hogy mennyire sajnálja azt, hogy nem lesz bulink. Mi meg persze a karosszériába vertük a fejünket az út végére.

Mikor oda értünk, az ajtóhoz sétáltunk. Lassan nyomtam le a kilincset, hogy kitudjon ülni a meglepettség az arcomra. De mit is mondjak, az se kellet, mert tényleg meglepődtem. Az addig oké, hogy medencés party, de ez 60-as évek medencés party volt. Szerintem rá sem jöttem volna, ha nem rakja ki anya ezt a feliratokat: „Boldog szülinapot Zoé és Zéno” ez még oké de a másik már mindenek a teteje: „60-as évek medencés buli”. Aszt hittem, hogy ez csak rossz poén. Aha, hihettem én bármit is, mert ez volt a valóság. Mindenki egyrészes fürdőruhába volt, se hol egy bikini vagy egy fürdő gatya, csak az undorító egyrészes fürdőruhák aminek ujja és gatyaszára is van. Láttam, hogy nem csak én émelygek a látványtól, úgyhogy Zozót a konyhában leültettem egy székre.

- Zoé mond, hogy nem te mondtad nekik, hogy legyen 60-as évek buli?

- Még csak az kellet volna, hogy én mondjak neki ilyet.

Én is leültem Zozó mellé egy másik székre, és együtt szenvedtünk. Mivel tudtuk, hogy itt vannak a legjobb barátaink, mindenki aki számít valamit is, és most olyat égünk... Egyszer csak anya jelent meg két ocsmány fürdőruhával a kezében.

- Gyertek gyerekek, öltözzetek át. Tudom, hogy meglepődtetek, mivel teljesült az a vágyatok, hogy egy ilyen bulitok legyen. De ne nekem köszönjétek hanem Kloénak, mert ő szólt nekem.

A kezünkbe nyomta a fürdőruhákat, majd el ment. Mi meg elhatároztuk, hogy lefejezzük a húgunkat.

- Makai Kloé – rontottunk be a szobájába, mert őnagysága persze nem jelent meg a bulin – hogy merészelted ezt tenni velünk.

- Mit? - ült ki a gúnyos mosoly az arcára.

- 60-as évek buli mi?

- Ja, hogy az már teljesen el is felejtettem. De ugye mindenki jól érzi magát?

- Igen, persze mindenki aki nyugdíjas! - üvöltöttem le a fejét.

- Hoppá, bocsi! - mondta elvékonyodott hangon – de most elmennétek, légyszí! Megjött Olivér, és titeket meg vár a nyugdíjas klub.

- Ezt nem úszod meg szárazon Kloé!

- Csak hiszitek!

Lementünk az „ünneplő” sereg közé (persze nem öltözünk át). Na és kivel találkoztunk? Tommal, aki Zozó egy régi barátja. Ezek szerint hazajött Angliából. Nem számítottunk rá, mivel úgy volt, hogy az egész nyarat a nagynéniéjénél tölti.

- Sziasztok! - köszönt – elég tré a buli!

- Szia, és igen tudjuk! - válaszolt Zozó helyettem is.

- Sziasztok, elmentem megkeresni Levit!

Mondtam. Majd elveszve a nyugdíjas társaság között, Levi felfedező túrára mentem. Közben ilyes fajta megjegyzéseket kaptam: „Nyugdíjas találkozónál nincs jobb buli téma?” vagy „ Tré a buli húztam haza” esetleg „Mi ez a nyugdíjas klub itt?” de a kedvencem akkor is az „Eltévedtem? A Makaiékhoz mentem egy ikerpár szülinapjára.”. Mikor megtaláltam Levit, megöltem, a vállára hajtottam a fejem, majd annyit mondtam:

- Én ezt már nem bírom........