„Meine Welt ist
schrecklich”(Az életem szörnyű) mondaná most a német
tanárom...
Mondjuk nekem nem is
szörnyű az életem, sőt fantasztikus! Nekem vannak a legjobb
barátaim. Vasárnap reggel nekiálltunk kitakarítani a házat.
Minden a feje tetején állt(persze csak képletesen értve).
Mindenkinek kiosztottuk a feladatát. Az enyém az volt, hogy keresem
meg anya eljegyzési gyűrűjét. Amit az asztalon hagyott, hogy
nehogy elveszítse Horvátországba. Hopsz... Viszont van egy olyan
tippem, hogy valamelyik suhanc vitte el.
- Megtaláltad? –
kérdezte Zozó.
- Földön fekszem,
és éppen a szekrény alá nézegetek be. Szerinted akkor megvan? -
háborodtam fel.
- Nyugi van Zoé!
- Nincs nyugi!
Elveszett. Eltűnt. Nincs sehol. Egyszóval anyáék kitekerik a
nyakunk!
- Csak egy gyűrű
volt!
- Csak egy gyűrű
mi? Ezt a gyűrűt hordta még az üknagyi is.
- Mondom én. Már
egy régi vacak volt!
- Egy családi
örökség, amit én kaptam volna meg!
- Ne legyél naiv,
úgy is Kloéé lett volna – legyintett.
- Nem, mert a
legidősebb lány kapja mindig. Mivel én vagyok a legidősebb lány
gyerek ezért az enyém lett volna, de most eltűnt!
- Nyugodj meg! Meg
fogjuk találni! - hasalt le mellém a koszos szőnyegre.
- Ti mit csináltok?
- kérdezte Levi.
- Gyűrűt vadászunk
– válaszolt Zozó.
- És lőttetek már
valami szép példányt?
- Ezzel ne viccelődj
Levi! - szidtam le.
- Tudod mit, én is
segítek. Bár nekem a szemetet kén összeszednem... - majd a
kezében lévő chipses zacskót elhajította, és ő is lehasalt
mellénk.
- Ez reménytelen –
kezdetem feladni fél óra után.
- Meglesz -
simította meg a hajam Levi.
Tovább kerestük,
közbe Bora is csatlakozott a társaságunkhoz. Tom jött arra, aki
mint mindig nem nézett a lába elé. Megbotlott Borában, majd
rajtam kötött ki.(Nem is értem, hogy tud megállni a gördeszkán.)
- Ó sziasztok, pont
titeket kerestelek.
- Leszállnál
rólam? - kérdeztem.
- Bocs Zoé –
kacsintott rám, és szállt le rólam.
- Mért is kerestél
minket? – tért vissza Levi az eredeti témához.
- Ja persze, apu
hívott, hogy talált valami ékszert.
- Milyen ékszert? -
meredtünk rá.
- Valami gyűrűt,
Olivér szobájában.
- Én leütöm azt a
gyereket – jelentette ki Zozó.
Elindultunk
Tomékhoz, visszaszerezni anya gyűrűjét. Amikor beléptünk Olivér
szobájába, éppen skypolt valami ismeretlen lánnyal. A védelmező
bátyus szerepet betöltve, ehhez volt Zozónek egy-két szava.(Azért
Kloé mégis csak a húgunk.)
- Olivér mit
képzelsz magadról? Este megcsalod a húgom a barátnőjével, most
meg megint valami új lánnyal skypolgatsz – cenzúrázva Zozó
mondani valója...
- Te mit képzelsz
magadról, bejössz a szobámba...
- Add vissza a
gyűrűt – tértem a témára.
- Ezt a vacakot,
tessék! - vágta hozzám Kloé egy bizsuját.
Kimentünk a házból.
- Ez nem az! –
csillant meg Zozó elméje.
- Gratulálok
Sherlock Holmes... - dünnyögtem.
- Akkor hol lehet?
- Egy ember van aki
még tudja, hogy ez egy ereklye, és nekem sokat jelent.
- Ki? - kérdeztek
egyszerre.
- Roli...
Így kötöttünk ki
Roliéknál.
- Roli add oda –
förmedtem rá.
- Ti meg mit
akartok?
- Nem voltam
egyértelmű? Hol van a gyűrű?
- Milyen gyűrű?
- Anyukámé?
- Honnét tudjam?
- Roli ne játszd az
ártatlant! Tudjuk, hogy nálad van! - mondta holt nyugodtan Levi.
- Nincs nálam.
Rendeztünk egy
házkutatást. Tényleg nem volt nála. Haza mentünk leültünk a
kanapéra, és azon gondolkoztunk, hogy mit mondjuk anyáéknak.
- Mondjuk, hogy
megette egy medve – Tom megszólalt...
- Ha nincs jó
ötleted, ne szólalj meg! Könyörgök! - tettem össze a két
kezem.
- Mondjuk.. nem az
nem lesz jó.
- És ha … nem ez
sem lesz jó.
- Akkor mi legyen?
- Én iszok egy kis
kólát, attól jobban forog az agyam – mondta Tom, és felkapott
egy félig üres poharat.
- Fújj ki tudja, ki
ivott belőle előtted – undorodtunk Borával.
Belenyúlt a
szájába, megjegyezném, hogy elég gusztustalan volt, és azt
mondta:
- Van egy ötletem,
mi lenne ha visszaraknánk a gyűrűt a helyére – mondta ezt a
szájában a kezével.
- És ezt hogyan te
lángész? Nincs meg a gyűrű! - hurrogtuk le.
- Megvan a gyűrű!
– mutatta fel a szájából elővett darabot.
- Most nagyon
rosszul érzem magam – fogtam a fejem.
- Mért? Hiszen
megvan a kincsed – érdeklődött Zozó.
- Megvádoltuk
Olivért és Rolit is azzal, hogy ellopták, pedig mindvégig itthon
volt.
- Ne rágd magad
ezen! Az a lényeg, hogy megvan.
Visszaraktuk eredeti
helyére, és nagyban elkezdtünk takarítani. Porszívóztunk,
undorító dolgokat vakartunk le a falról, visszatoltuk a bútorokat
a helyükre.
Este mindenki
hazament. Levivel az én szobámban beszélgettünk.
- Tudom, hogy nem
csókoltad meg Borát – mondta.
- Honnan?
- Bora elmondta
Zozónak, aki ugye sokkot kapott a látványtól, ő pedig tovább
adta Tomnak, aki meg tudjuk milyen. Így ismertem meg az egész
szombat estéd – mosolygott rám.
- Most mit akarsz
csinálni? Soha többet nem beszélünk, vagy mi lesz?
- Ilyet nem mondtam
egy szóval sem. Én azt mondtam, hogy tudom a Borás dolgot.
- De ugye még
barátok vagyunk – kérdeztem aggodalmasan.
- Nem is tudom –
gondolkozott el.
- Mi van? - ijedtem
meg.
- Nyugi csak
ugratlak – ölelt át – én nem tudnék nélküled élni...
- Ez most telibe
talált – mutattam a szívemre.
- Amúgy elég jól
csókolsz, megismételhetnénk – csücsörített, én meg fejbe
vertem a párnámmal – aha, ha te így akkor én is így –
majd ő is megfogott egy párnát és egy mást püföltük.
Ahogy mondtam nekem
vannak a legjobb barátaim. Segítettek megkeresni, egy ősrégi
ékszer, csak azért, mert fontos volt nekem.Levi meg egy őrült,
de én ezért szeretem...
ÓÓÓ de rendes barátai vannak ennek a Zoénak. Tom meg olyan sötét mint az éjszaka. Mégis, miért van olyan érzésem, hogy Zoé és Levike többet éreznek egymás iránt barátságnál? Imádom Leventét! Bora és Zozó nagyon jók együtt. Alig várom, hogy mi lesz itt még, úgyhogy kövit, de gyorsan! Siess, legyél tekintettel az álmatlan éjszakáimra! Puszyyy :* <3
VálaszTörlésMindenképp figyelembe veszem és sietek az új részekkel! Puszi <3**
TörlésNagyon jó lett! Szivárvány mindig megelőz,de én vagyok az írónő legjobb barátnője! :) Azt hiszem :(
VálaszTörlésNa de ami a lényeg. Nagyon jó lett Bogi,kár hogy már végigolvastam...;)
"azt hiszem" ne hidd hanem tudd!
TörlésIgyekszem felfogni! :) :P
VálaszTörlés