Jobbak vagyunk mint Sherlock Holmes

„Meine Welt ist schrecklich”(Az életem szörnyű) mondaná most a német tanárom...

Mondjuk nekem nem is szörnyű az életem, sőt fantasztikus! Nekem vannak a legjobb barátaim. Vasárnap reggel nekiálltunk kitakarítani a házat. Minden a feje tetején állt(persze csak képletesen értve). Mindenkinek kiosztottuk a feladatát. Az enyém az volt, hogy keresem meg anya eljegyzési gyűrűjét. Amit az asztalon hagyott, hogy nehogy elveszítse Horvátországba. Hopsz... Viszont van egy olyan tippem, hogy valamelyik suhanc vitte el.

- Megtaláltad? – kérdezte Zozó.

- Földön fekszem, és éppen a szekrény alá nézegetek be. Szerinted akkor megvan? - háborodtam fel.

- Nyugi van Zoé!

- Nincs nyugi! Elveszett. Eltűnt. Nincs sehol. Egyszóval anyáék kitekerik a nyakunk!

- Csak egy gyűrű volt!

- Csak egy gyűrű mi? Ezt a gyűrűt hordta még az üknagyi is.

- Mondom én. Már egy régi vacak volt!

- Egy családi örökség, amit én kaptam volna meg!

- Ne legyél naiv, úgy is Kloéé lett volna – legyintett.

- Nem, mert a legidősebb lány kapja mindig. Mivel én vagyok a legidősebb lány gyerek ezért az enyém lett volna, de most eltűnt!

- Nyugodj meg! Meg fogjuk találni! - hasalt le mellém a koszos szőnyegre.

- Ti mit csináltok? - kérdezte Levi.

- Gyűrűt vadászunk – válaszolt Zozó.

- És lőttetek már valami szép példányt?

- Ezzel ne viccelődj Levi! - szidtam le.

- Tudod mit, én is segítek. Bár nekem a szemetet kén összeszednem... - majd a kezében lévő chipses zacskót elhajította, és ő is lehasalt mellénk.

- Ez reménytelen – kezdetem feladni fél óra után.

- Meglesz - simította meg a hajam Levi.

Tovább kerestük, közbe Bora is csatlakozott a társaságunkhoz. Tom jött arra, aki mint mindig nem nézett a lába elé. Megbotlott Borában, majd rajtam kötött ki.(Nem is értem, hogy tud megállni a gördeszkán.)

- Ó sziasztok, pont titeket kerestelek.

- Leszállnál rólam? - kérdeztem.

- Bocs Zoé – kacsintott rám, és szállt le rólam.

- Mért is kerestél minket? – tért vissza Levi az eredeti témához.

- Ja persze, apu hívott, hogy talált valami ékszert.

- Milyen ékszert? - meredtünk rá.

- Valami gyűrűt, Olivér szobájában.

- Én leütöm azt a gyereket – jelentette ki Zozó.

Elindultunk Tomékhoz, visszaszerezni anya gyűrűjét. Amikor beléptünk Olivér szobájába, éppen skypolt valami ismeretlen lánnyal. A védelmező bátyus szerepet betöltve, ehhez volt Zozónek egy-két szava.(Azért Kloé mégis csak a húgunk.)

- Olivér mit képzelsz magadról? Este megcsalod a húgom a barátnőjével, most meg megint valami új lánnyal skypolgatsz – cenzúrázva Zozó mondani valója...

- Te mit képzelsz magadról, bejössz a szobámba...

- Add vissza a gyűrűt – tértem a témára.

- Ezt a vacakot, tessék! - vágta hozzám Kloé egy bizsuját.

Kimentünk a házból.

- Ez nem az! – csillant meg Zozó elméje.

- Gratulálok Sherlock Holmes... - dünnyögtem.

- Akkor hol lehet?

- Egy ember van aki még tudja, hogy ez egy ereklye, és nekem sokat jelent.

- Ki? - kérdeztek egyszerre.

- Roli...

Így kötöttünk ki Roliéknál.

- Roli add oda – förmedtem rá.

- Ti meg mit akartok?

- Nem voltam egyértelmű? Hol van a gyűrű?

- Milyen gyűrű?

- Anyukámé?

- Honnét tudjam?

- Roli ne játszd az ártatlant! Tudjuk, hogy nálad van! - mondta holt nyugodtan Levi.

- Nincs nálam.

Rendeztünk egy házkutatást. Tényleg nem volt nála. Haza mentünk leültünk a kanapéra, és azon gondolkoztunk, hogy mit mondjuk anyáéknak.

- Mondjuk, hogy megette egy medve – Tom megszólalt...

- Ha nincs jó ötleted, ne szólalj meg! Könyörgök! - tettem össze a két kezem.

- Mondjuk.. nem az nem lesz jó.

- És ha … nem ez sem lesz jó.

- Akkor mi legyen?

- Én iszok egy kis kólát, attól jobban forog az agyam – mondta Tom, és felkapott egy félig üres poharat.

- Fújj ki tudja, ki ivott belőle előtted – undorodtunk Borával.

Belenyúlt a szájába, megjegyezném, hogy elég gusztustalan volt, és azt mondta:

- Van egy ötletem, mi lenne ha visszaraknánk a gyűrűt a helyére – mondta ezt a szájában a kezével.

- És ezt hogyan te lángész? Nincs meg a gyűrű! - hurrogtuk le.

- Megvan a gyűrű! – mutatta fel a szájából elővett darabot.

- Most nagyon rosszul érzem magam – fogtam a fejem.

- Mért? Hiszen megvan a kincsed – érdeklődött Zozó.

- Megvádoltuk Olivért és Rolit is azzal, hogy ellopták, pedig mindvégig itthon volt.

- Ne rágd magad ezen! Az a lényeg, hogy megvan.

Visszaraktuk eredeti helyére, és nagyban elkezdtünk takarítani. Porszívóztunk, undorító dolgokat vakartunk le a falról, visszatoltuk a bútorokat a helyükre.

Este mindenki hazament. Levivel az én szobámban beszélgettünk.

- Tudom, hogy nem csókoltad meg Borát – mondta.

- Honnan?

- Bora elmondta Zozónak, aki ugye sokkot kapott a látványtól, ő pedig tovább adta Tomnak, aki meg tudjuk milyen. Így ismertem meg az egész szombat estéd – mosolygott rám.

- Most mit akarsz csinálni? Soha többet nem beszélünk, vagy mi lesz?

- Ilyet nem mondtam egy szóval sem. Én azt mondtam, hogy tudom a Borás dolgot.

- De ugye még barátok vagyunk – kérdeztem aggodalmasan.

- Nem is tudom – gondolkozott el.

- Mi van? - ijedtem meg.

- Nyugi csak ugratlak – ölelt át – én nem tudnék nélküled élni...

- Ez most telibe talált – mutattam a szívemre.

- Amúgy elég jól csókolsz, megismételhetnénk – csücsörített, én meg fejbe vertem a párnámmal – aha, ha te így akkor én is így – majd ő is megfogott egy párnát és egy mást püföltük.

Ahogy mondtam nekem vannak a legjobb barátaim. Segítettek megkeresni, egy ősrégi ékszer, csak azért, mert fontos volt nekem.Levi meg egy őrült, de én ezért szeretem...